A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
197 / iskola, könyvek, a nevelő, tanító hivatás nagyrabecsülése. Úgy érzi az ember, hogy több tudás jobb, kellemesebb és boldogabb életet teremthet. Ebben a folyamaiban vannak dolgok, amit "jó tudni", és vannak, amit elengedhetetlen tudni ahhoz, hogy életben maradjunk. írás, olvasás, jártasság különféle iparágakban vagy a művészetekben ilyen "jó dologi - de nem elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember éljen. Másként áll a helyzet a marólúggal, amit régen szappanfőzéshez használtak, vagy az elektromos árammal, ami mindennapi életünk része. E- zek hatásait elengedhetetlen ismerni, mert ha nem, akkor nagy kárt, esetleg pusztulást okozhatnak. Ilyen éleibe vágó, ember érteim ét meghatározó és megmagyarázó tanítást kapunk az evangéliumnakafarize- usról és vámosról szóló példabeszédében *, ahol nem is annyira a farizeusról és vámosról beszél nekünk az Isten, mint inkább azt magyarázza, hogy ki és mi az ember. Két ember ment föl a templomba imádkozni: a farizeus felsorolta mindazt, amit "istennem téveszthet szem elől"s ami miatt meg kell, hogy őt hallgassa. Érdemeit sorolja föl, függetlenül másoktól, emelt fővel áll az Isten előtt: "Én megtettem amagamét - gyerünk az áldással!" - A vámos nem beszél semmi érdemről. Még ha vámos volt is, talán igen jó apa, szerető féri, I ' !• ! *L , , , ... _ , [ a tarczeuj eá a vámos jo koma lehetett. De semmi jogcímet nem említ, semmi érdemre nem támaszkodik. Egyszerűen kinyitja szívét és lelkét Isten előtt és irgalomért könyörög. Az első, az öntudatos, magabiztos, független magatartást elítéli az evangélium. Elismeréssel nyilatkozik és ajánlja a vámos Istenre támaszkodó, Isten felé nyitott, mondhatnánk: "koldus" magatartást. Valahogy idegenkedünk ettől a koldus lelkülettől és inkább tetszik a magabiztos, független magatartás. Az evangélium tanítása pedig, hogy ez utóbbi viszont téves értelmezése az ember és az élet értelmének. Az ember ugyanis szociális, másokra szoruló, mások felé nyitott személy, akinek legmegfelelőbb magatartása Isten felé az i- mádság és kérés. i Vegalázó ez a magatartás? Ha úgy gondolkodunk, mint a farizeus, JVl' aki többnek tartja magát másoknál, akkor igen. De ha - mint a vámos - elfogadjuk, hogy az ember gyökeresen, a léte legmélyén szociális, mások felé nyitott és másokra szoruló lény, akkor egyáltalán nem megalázó, hanem felemelő. - Megalázó, ha az orvos megkéri a kőművest, hogy házat építsen neki? Vagy a lakatos az orvost, hogy * Szent Lukácsnál: 18, 9-14.
