A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

198 gyógyítsa? Megalázó-e, ha valakit táncra kémek? Lehet egyedül is táncolni, de az igazi tánc mindig páros. Es a táncban ott van a kérés és arra a válasz, a vezetés és a követés. Egymás gondolatait, lépteit sokféle, a szemlélőnek láthatatlan módon közvetítik egymásnak a táncoló párok és ez a nyitottság és egymásra utaltság egyáltalán nem megalázó, inkább megtisztelő, felemelő és boldogító. Orsy László "Uttalan utak Ura" című könyvében tánchoz hasonlítja az imádságot. Isten szabadságunkat, személyiségünket mindig tiszteletben tartva felajánlja vezetését. Ezt kell nekünk megtanulni és elfogadni az imádságban. Az imádság olyasvalami, mint a muzsikára figyelés, a ritmus. Isten ritmusának ellesése és ahhoz való alkalmazkodás. Éppen ezért sokszor az imádság nemcsak szavak mormolása, hanem Istenre való figyelés, Isten szavának hallgatása. Olyan az imádkozó ember, mint a tűz mellett melegedő személy. Átjárja a meleg és felvidítja lelkét a tűz lobogása és frissesége. így áll az ember Isten e- lőtt, csöndben figyelve, készenlétben, hogy átvegye Isten gondolatait, Isten ritmusát, és ahhoz alkalmazza saját lépteit - és ezt tovább adja embertársainak.

j^oldusnak bélyegezhetnénk ezt a magatartást, ha csak kérnénk. De l\ nem így van. Mi nemcsak kérünk, hanem amit kaptunk, tovább adjuk, hasznosítjuk embertársainkkal való kapcsolatainkban. Mindent, amit Istentől kaptunk, azért kaptuk, hogy megosszuk másokkal, hogy az emberek közös kincsévé tegyük. Ha egy fiatalember elhatározza, hogy valami nemes célnak szenteli életét - éhség megszüntetése, valami betegség végleges kiirtása - sokkal eredményesebb lehetne az ér lete, ha egészen ennek az ügynek szenteli magát és nem gondol családalapításra. Mégsem teszi, mert szükségét érzi és úgy gondolja, hogy boldogabb lesz és eredményesebb az élete, munkája, ha azt megosztja feleségével és családjával. Még azok is, akik a szüzesség nőtlen állapotát választják, azok is embertestvéreik miatt választják. Azért vállalják, hogy egészen Isten népe szolgálatára szenteljék életüket. Ezt teheti az előbb említett fiatalember is, vagy fiatal lány is. A lényeg, hogy elhatározásuk rugója a mások szolgálata, a mások segítése. Ha valaki csak karriert, gátlástalan érvényesülést keres és ebben látja az élet értelmét, előbb-utóbb a legszomorúbb és legelke- seredettebb ember lesz. Ezért nem állhatunk Isten előtt, még embertársaink előtt sem abszolút magabiztossággal: Nincs rád szükségem. Ha viszont elfogadjuk, hogy másokra szorulunk és Isten-adta tehetségünket megosztjuk másokkal, közösséget teremtünk, barátságot, sze- retetet mélyebbre fűzünk magunk körül - közösen, együtt, egymásra támaszkodva, Isten ritmusát követve, amit az imádságban tanultunk -