A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

- 19 ­Ezek közt az elgondolások közt nincs helye a keresztény szere­tetnek. Ha amai Kínában sok szó esik is emberi szolidaritásról, egy­más kölcsönös segítéséről, mindez csak azokra terjed ki, akik Maó szemlélete szerint a néphez tartoznak. Már a napközi otthonokban az ellenfél gyűlöletére oktatják az apróságokat. Sokszor gondolok arra, hogyha egyszer valamiképpen akeresz- ténység újra bejutna Kínába, legnehezebb feladatai közé tartozna az ellenség szeretetének hirdetése. Ez ismeretlen fogalom ma Kínában. Gyűlölet uralkodik el rajtuk mindkét oldalon. Az életük veszélyezte­tése árán Kínából menekült fiataloknál látom, soha és sehol nem ta­pasztalt méretekben lobog bennük a kommunista-ellenes gyűlölet. Még azt is el tudom képzelni, hogy a kínai kommunisták meg­engednék néhány fiatal nyugati kereszténynek, hogy egy komműnát al­kotva náluk megtelepedjenek - voltak ilyen tervek külföldi keresztény részről. De olyan szigorú ellenőrzés alatt lennének, hogy eredmény­telen lenne vállalkozásuk. Érdekes beszámoló, nyugati könyvsiker születhetne csak a vállalkozásból a nyugati kereszténység további el- kábítására - arra semmi esetre sem lenne képes, hogy a hit magvát újból eredményesen vesse el kínai földön. Ha a maoista gondolkodásnak ennyire lehetetlen a keresztény szeretettel való feltöltése - ami pedig az egyetlen járható út lenne mai körülmények között a kereszténység számára Kínában - fel kell hát adnunk minden reményt? Nem gondolnám. Azzal mindenesetre számolnunk kell, hogy a kínai kereszténységet nem irányíthatják töb­bé külföldi keresztények. Nem is az a legelső feladatunk, hogy tör­vényesen vagy suttyomban visszatérjünk Kínába. Hosszú és fáradsá­gos előkészítő munkálatokat kell vé­geznünk inkább: felkészülve arra az időre, amikor a kínai helyzetben vál­tozás áll majd be. Mi, akik "kívül" vagyunk - kínai keresztények és volt külföldi hithírdetők - törjük most a fejünket inkább azon, mire is lesz majd a kínai egyháznak szüksége. Az imádsággal kell kezdenünk. Péter apostolt is a keresztény közös­ség hathatós imája szabadította ki börtönéből. Ez az ima szolidaritá­sunk meggyőző jele is a kínai ke­resztényekkel, akiknek szenvedése­iről nem feledkezhetünk el. Krisztus szeretetével fonja körül az ilyen i­Falusi vaskohók

Next

/
Thumbnails
Contents