A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
20 ma azokat a kínai keresztényeket is, akik hazájukból kimenekülve i- degenben élnek. Keresztény irodalomra is szükség van. Nem tucatnyi, hanem többszáz, tökéletes kínai nyelven írt keresztény munkára gondolok. Előkészítő feladatunkhoz tartozik a sok Kínán kívül élő kínaival való foglalkozás is. Ezek szabadon beszélhetnek, gondolkozhatnak s rendszerint magasabb iskolázottsággal rendelkeznek, mint honfitársaik. Áldozatos férfiakra és nőkre is szükségünk van, akik hajlandók egész életüket Kínáért áldozni. Nem az lesz feladatuk, hogy a kínai keresztényeknek megmagyarázzák, mit kell tenniük, hanem hogy hosszú éveken át igazán jól elsajátítsák a kínai nyelvet és magukévá tegyék a kínai kultúrát. S minden keresztény egyháznak már most össze kellene ülnie annak megtervezésére, hogyan mutathatják be a kínaiaknak, ha majd erre alkalom kínálkozik, az egy és igazi Krisztust, nem a különféle egyházak különféle Jézus-alakjait; hogyan vihetik be Kínába majd a kereszténység alapelemeit közös erővel, nem egymással versengő egyházakként. Végezetül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az igazi keresztény reménységnek nem átmeneti jellegű és múlandó politikai doktrínák képezik az alapját... Nép nélkül maradt "népvezér"* Ihaküiiosz 7 izennégy évig egyensúlyozott ingatag "trónján" a szerzetesi ruhába öltözött politikus és zsonglőrködött göröggel, törökkel, orosszal, afrikai arabbal s a legutóbbi időben Kínával is hatalma megtartásáért. Levantei agyafúrtsággal és ügyeskedéssel merült belé a bizánci császári udvarra emlékeztető intrikákba, hogy állandóan fenyegető bukását megakadályozza, miközben a "kamelauchion", a keleti szerzetesek fátylas fejfedője jótékonyan rejtette kopaszságát. Politikai döntéseit is vallási kegyelet lengte körül, hiszen amellett, hogy a ciprusi köztársaság elnöke volt, ő volt "Óboldogsága, Makáriosz, Neo-Jus- tiniána (Nikosia) és egész Ciprus érseke s a ciprusi görögök etnar- chája". * Nem a "Duce" vagy "Führer", hanem a klasszikus "Etnarcha" értelmében. Ahogy a konstantinápolyi pátriárkát is etnarchának, azaz: az ozmán birodalomban élő keresztények világi képviselőjének is tekintették.
