A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-04-01 / 4. szám

170 "az általános kétely, a folytonos bírálat, a változtatások vágyálmai, a függetlenség és individualizmus" kísértései csábítják a Szentatya szerint s a nagygyűlés 237 jezsuitája bizonyos rendreutasítást vélt felfedezni a pápa szavaiban; bírálatát "néhány helytelen kísérletezésnek", amely csak "rossz példát mutat a papság felé"; elítélését azoknak, akik "nem tudnak különbséget tenni a világ és az evangélium igényei között" és nem veszik észre, hogy "az igazi áttörés elengedhetetlen feltétele: az engedelmesség.

A jezsuitáknál csakugyan bajok vannak. Rendjük, amely négy évszázad óta hol csodálatra, hol dühödt ellenkezésre késztette kortársaikat, ma komplikált változások hullámaiban vergődik. A nagyjából tíz évenként összeülő rendi nagygyűlésnek ma valóban a rend jövőjét érdeklő kérdésekben kell döntést hoznia. Hagyományos képük, a kollégiumi professzoroké és felügyelőké, akiknek intézeteiből csak vagy odaadó híveik vagy 1

Sajtókonferencia a generális) kórián - jobb s/ólen: !\ Arrnpe. eltökélt ellenfeleik léptek ki az életbe (de sohasem közömbösek), ma már a múlté. Franciaországban az utóbbi 15 esztendő leforgása alatt középiskoláik felét világiak vagy egyházmegyés papok kezére adták. Egy- résztazért, mert nem tartják többé feladatuknak, hogy az arisztokrácia vagy a jómódú középosztály csemetéivel foglalkozzanak, másrészt, mert a hivatások visszaesése folytán nincs rá elegendő emberanyaguk.

1 /uszonkilencezer ötszáz a létszámuk széles e világon (1965-ben #| még 36 ezren voltak) és statisztikai adataik szerint hétfőtől szombatig hatan lépnek be, heten halnak meg és húszán hagyják ott a Társaságot. A belépések nagy része Afrikára és az Amerikákra esik, a kilépéseké Európára. A hatvanhatéves általános főnök, Pedro Arrupe atya, ennekellenére optimista: "Nem az a fontos, hogy sokan legyünk, hanem hogy igazi jezsuiták legyünk". Ehhez azonban az kell, hogy győzedelmesen kerülhessenek ki jelenlegi identitás-krízisükből.