A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-04-01 / 4. szám

171 A rend elindulási intuíciója nem látszik komplikáltnak. Szent Ignác és hat társa, a párizsi Montmartre-ról 1534-ben indították útjára a Társaságot, megszüntetve a "tevékeny" és "szemlélődő" rendek közötti klasszikus különbséget, akciót és kontemplációt egy lelkiségbe összeolvasztva. Ignác, aki nemesember volt s ráadásul még katona is, a pápa szolgálatába akarta beállítani "csapatát", engedelmessé- getfogadva minden körülmények között a Szentatyának, "akár a törökök, akár az újvilág, akár a luteránusok vagy más hitetlenek" közé küldje is őket. A pápák éltek is mindig az alkalommal, hogy veszélyeztetett helyeken vessékbeezta "könnyű lovasságot" - ma talán inkább kommandó-egységekhez hasonlíthatnánk őket. VI. Pál 1966-ban az ateizmus elleni küzdelmet jelölte fő feladatuknak.

[^kolostorhoz kötött, "stabif szerzetesekkel ellentétben a jezsuiták é- letstílusa sem egyforma. Henri de Farcy, a falusi gazdasági élet világszer- te elismert szaktekintélye többet utazik, mint rendtársa, Jean Bonnichon, aki a Reunion szigeti államibörtön lelkésze. Paul Valadier, Nietzsche specialista, kevesebb izommunkát fejt ki, mint Paul Feller, aki favágással foglalkozik és munkáskörnyezetben él - vagy Aimé Duval, aki gitárjával és spirituálisénekeivel járja az országot. • Ilyen foglalkozásbeli különbségek mellett mi biztosítja mégis az egységes irányítást? Engedelmességük egyik érdekes velejárója: a "lelkiismeret feltárása elöljáróik előtt. Minden jezsuita, időközönként, feltárja az elöljáró előtt terveit, aggályait, cselekvésének belső indítékait, egyéni adaptációját munkaköréhez. "Ez nem gyónás és nem lélekanalízis • mondja André Costes, a francia provinciális - hanem egy állandó eszmecsere az elöljáróval. Minden munkát, minden feladatot így átbeszélnek, soha nincs vakon és érzéketlenül kiadott parancsok gépies követéséről szó. Ez az elöljáró és alattvaló között kiépült kapcsolat forrasztja egybe a rend tagjait."

r>z a kapcsolat azonban ma már nem elegendő - főként a funkciók ^ egyre nagyobb különfélesége miatt - s Arrupe atya 1966-ban e- zért indított el egy, az egész világra kiterjedő ankétet a rend keretein belül, hogy az életmód különféleségét, a problémákat, az egyéni rendtagok kívánságait jobban megismerhesse. "Az ankét eredményei még ma is aggodalommal töltenek el - mondja Francois Russo, aki az ankét francia jezsuitákra eső részlegét vezette. - Nagyon nagy a számuk azoknak, akik munkájuk miliőjével annyira azonosítják magukat, hogy aztán értetlenül állnak más munkákban dolgozó rendtársaikkal szemben. Az is előfordult, hogy egy rendi lelkigyakorlat résztvevői nem voltak hajlandók egymással koncelebrálni - politikai nézeteik eltérése miatt." - A nemrég elhúnyt Daniélou bíboros, aki