A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
- 169 rakoztatás világa mindig érdekelt, éveken keresztül a "világot jelentő deszkákon" kerestem magam számára az érvényesülést, de áttörő sikerem soha nem volt, nem tudtam "kiugrani", komoly művésszé válni. A rivaldafénytől is, a tapsoktól is megcsömörlöttem. Akkor azután ide-oda sodródott életem. Mindenen keresztülmentem, am in a társadalom "kivetettjei" keresztülmentek; kábítószerek és az alkohol élvezetén - talán ezért is élt mindig bennem valami különös vonzódás és szeretet a lenézettek, a tengő-lengő egzisztenciák, a kisemmizettek felé. Minneapolisban érte újabb változás a sorsomat, ahol egy vendéglőben egyik régi barátommal találkoztam s egy kicsit gyanakodva néztem rá, amikor Jézus Krisztusról kezdett beszélni nekem. Arról a szeretetről, amelyetO mindnyájunk irányában érez. Valahogy mégis megkapott, amit mondott s bár eleinte vitáztam vele, hogy Jézust valószínűen a jók érdeklik, nem a magunkfajta mindenbe belekeveredett lelkek, a Szentírást olvasta a fejemre, amely kétséget kizáróan hirdeti, hogy Ő a bűnösökért jött tulajdonképpen. Hirtelen olyan vágyat éreztem magamban egy erkölcsileg jobb és tökéletesebb élet után, hogy megkérdeztem, mit kell tennem, hogy barátom békéje és hite enyém lehessen. - "Semmi különöset - mondta - csak annyit kell őszinte szívvel kérned Tőle, hogy vegye kezébe életed irányítását." - Még ott, azétterem asztalánál megtettem. Azt mondtam halkan, lehajtott fejjel: "jézus, én bűnös vagyok. Tönkretettem az életemet, nincs cél előttem, nincs jövőm, a szenvedélyeim is csak keserű szájízt hagytak bennem. Bocsásd meg bűneimet, vedd át életem irányítását." - Ott a vendéglőben, attól a perctől kezdve, új irányt vett az életem. ( folytatjuk) A "holnap" feladatai után kutatva... jj-ezsuitálz na m út ese I )ecember elejétől kezdve tanácskoztak Rómában a rendtartományok főnökei és választott kiküldöttjei. Hónapokon át és zárt ajtók mögött. Nem a "titkaikra" akarunk fényt deríteni, hanem egy francia újságíró, Alain de Penanster tollán keresztül azt mutatnánk be, mit gondol róluk a világ - legalábbis a francia világ... Ö Szentatya még gyűlésük kezdetén szólt hozzájuk s arra figyelmeztette őket, hogy az egység és a fegyelem fontosabb, mint a különféle új munkakísérletek. A keresztényeket - a jezsuitákat is -
