A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-04-01 / 4. szám

152 ­keserve azonban az, hogy az isten eltávozott tőle. A kelet-afrikai pásztornép, a Masai mítosza szerint a főisten a paradicsomban élő embernek megtiltotta, hogy egy bizonyos fa gyü­mölcséből egyék. Amikor az isten egy nap meglátogatta a paradicsom­ban élő első két embert, azok elrejtőztek előle. Előparancsolta őket és azok bevallották, hogy egy háromfejű kígyó ígérgetésére, hogy ha megteszik, az istenhez hasonlóklesznek, ettek a tiltott fa gyümölcsé­ből és ezt elsőnek az asszony feffe. Az észak-amerikai Mai du indiánok mítosza is úgy mutatja be az első emberpárt, mint akik az isten akaratából fájdalom és munka nélkül, békében, boldogságban éltek. Az állatok is mind szelídek vol­tak. Vadászni sem kellett, mert olyan nagy bőségben volt gyümölcs és minden növényi eledel. Az isten azonban megtiltotta, hogy tüzet gyű jtsanak és kunyhójukban főzzenek. A kísértőre hallgatva megszeg­ték e parancsot. Tüzet gyújtottak. A füst hatására az állatok vadak lettek, a természet is megváltozott, jött a hideg, a vihar, a halál. Az ember élete küszködés lett. A sum érek mítosza szerint Enki, a bölcsesség és mélység is­tene, a paradicsom ura, látva, hogy az első emberek az istenek tisz­teletét elhanyagolják, vízözönt küldött a földre. De felesége megmen­tett egy férfit, ez lett a paradicsom kertésze. Amikor ez a férfi a til­tott fahéjfa gyümölcséből evett, büntetése a halál lett. E paradicsomi mítosszal volt kapcsolatos az eridui szentély, itt nőtt az élet fája, en­nek gyökerei alól fakadt az élet vize. Az őskor fejlett kultúráiban a paradicsom-mítosz az aranykorról szóló tanítás keretében jelenik meg. De az aranykortól való elszaka­dás lassú és hosszú folyamatnak az eredménye. Az aranykort az e- züst-, a bronz- és vaskor követte, amint az emberiség erkölcsei egy­re jobban megromlottak. Megtaláljuk ezt az elképzelést az antik gö­rögöknél. Egyiptomban az aranykor a nap-isten kultuszával esik egybe. A hinduizmusa világ keletkezésének meg el­múlásénak körforgásában a tökéletes és halhatatlan ember korszaka­it három fokozaton át a pusztulás követi. A paradicsom-mítoszok vál­tozata a már történelmi görögség boldog szigete, ezen az iste­nek és a hősök halhatatlan boldogságban élnek. A Hesperídák kertjé­ben őrizték az élet almáját. A föld nyugati peremén feküdt az Elyzi- um, az Okeános habjai közül emelkedett ki a boldogok szigete, ezen a hősök és az istenek kegyeltjei éltek. - A perzsák földi paradi­csoma az Elburz hegységben volt, itt trónolt Mithras isten, a kozmi­kus rend őre. - A hinduizmus szerint a földi paradicsom a Meru világhegyen volt, illetve a messze északon. - A kelták az örömök szigetét, a fiatalság országát messzi szigetre helyezték, illetve el-

Next

/
Thumbnails
Contents