A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-04-01 / 4. szám

153 képzetesük szerint ez a tenger mélyén volt. - Amerikában az aztékoka paradicsom helyéül az eget jelölték meg. Ez volt a legfőbb istenpárnak a lakhelye, a születő gyermekek lelke is innen szállt le a földre.

^">nnyi is elég ahhoz, hogy lássuk: a bibliai paradicsom, Edénkért V -- és a benne lakó ősszülőknek a története számos olyan elemet mutat, amely más népeknek az emberiség őstörténetéről vallott felfogásában is megtalálható. Ne keressük azonban se Afrikában, se A- merikában a rokonság alapját, induljunk ki azokból a feltevésekből, amelyek a bibliai elbeszélés egységét támadják. Nem egészen ok nélkül állítja a racionalista kritika, hogy Adám és Éva története tulaj- donképpenkétkülönböző elbeszélésnek az összeolvasztásából jött vol- nalétre. Amikor Mózes első könyve 2. és 3. fejezetét elolvastuk, kerek 20-szór hallottuk az Isten megjelölését a kettős "jahve-Elohím" nevet. A "kettős forrás" elméletének a hívei első helyen erre a kettős névre hivatkozva állítják, hogy az egyik forrás a "jahvista", a másik az "elohista" forrás volt. De a kettőzés különben is nagyon jellemzi ezt a két fejezetet. Szinte minden eleme két alakban jelentkezik. A gyönyörűség kertjében két fa van: a tudás fája és az élet fája. A földből alkotott embernek a földbe kell visszatérnie. Még a kert is kettő: a víz a gyönyörűség helyéről jön ki, hogy öntözze a paradicsomot. Abűnbeesett ember büntetése is kettő: először, hogy gyűjtögető, nomád életet éljen, aztán hogy arca verejtékével művelje meg a földet és így egye kenyerét. Kétszer van szó arról is, hogy az Isten kiűzi az első emberpárt a paradicsomból. A paradicsom elé kettős őrséget állít a Teremtő, hogy a bűnös ember ne ehessen az élet fájáról: az egyik őrséget a kerubok alkotják, a másikat a lángpallos.

De ezekről a duplikátumokról ki lehet mutatni, hogy nem igazi duplikátumokkal állunk szemben. A legtöbb esetben a kettőzés a stílus sajátossága. A keleti ókor zsidó szerzője vagy szerkesztője, elbeszélője szívesen használta azt a formát, hogy a fontos dolgokat e- lőször általánosságban említette, majd utána részletesen is leírta. Jellemző példája ennek a 2. fejezet 8. verse:

"Ültette pedig Jahve-Elohím kezdettől a gyönyörűség paradicsomát - ebbe helyező az embert, akit alkotott."

A következő versek az előzők első felének a kibővítése; a 15. verstől a második sor kibővítését találjuk. A szöveg belső logikája annyira erős, hogy semmiképpen sem tételezhetjük fel, hogy két szerző két

i