A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
110 ezek a feltételek nem voltak világosan körülhatárolva, vagy különféleképpen értelmezhetők, mert a bíboros nem érzi magára kötelezőnek őket. Meg van győződve arról, hogy a Vatikán "a helyzet kimerítő ismerete nélkül kezdett a tárgyalásokba, amelyek a kommunisták számára előnyt jelenthetnek, a magyar katolicizmusnak csak kárára vannak".* Érthető, hogy a kommunistákkal való keserű tapasztalatai miatt a hercegprím ás bizonyítva látja, hogy "a bolsevizmus története... arra mutat, hogy az egyház semmiféle békülékeny gesztust nem tehet irányukban abban a reményben, hogy a rendszer viszonzásképpen lemond a vallás üldözéséről".** Nem tudja tehát lelkiismeretében helyeselni a Vatikán politikáját és ezért látott hozzá emlékiratai megírásához. A pápa viszont enyhíteni akarta a magyar egyházra nehezedő nyomást s ezért arra kérte abíborost, hogy ennek érdekében mondjon le hivataláról. Amikor a hercegprímás azzal érvelt, hogy önkéntes lemondása inkább ártalmára, mint hasznára lehet az egyháznak, a pápa kelletlenül ugyan, de elmozdította esztergomi érseki székéből. így a 82 éves bíboros a helyett, hogy megérdemelt békés nyugalmat élvezhetne, két egymással ellentétes irány harcába keveredett. A Vatikán természetesen arra hivatkozik, hogy a megbékélésre való törekvés, a népek és az egymással szembenálló világnézetek közötti megértésnek óvatos és fokozatos kiépítése keresztény elveken nyugszik és tulajdonképpen XXIII. János pápa elgondolásainak a folytatása. A békés együttélés eszméjének egyházi és világi hívei egyképpen hangoztatják, hogy tisztában vannak az elvi álláspontjukban rejlő kockázatokkal is és ezek szemmeltartásával cselekszenek. Rámutatnak arra, hogy ezen politika következményeképpen a feszültség nemzetközi viszonylatban bizonyos fokban enyhült, vagy legalábbis eddig el tudta hárítani a világégést. Egyesek, mint Andrej Sacharov, az orosz fizikus, még ennél is tovább mennek s annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy az orosz vezetők pragmatikus politikusok, akik az ideológiát csak hatalmuk erősítésére használják, s amennyiben a kommunista világnézet egyre kevésbé lesz elfogadható az iskolázott társadalmi réteg szemében, még reális békés együttélés is megvalósítható lesz. A hercegprímást viszont az aggasztja, hogy a kommunista vezetők a maguk céljaira fogják az egyházat kihasználni. Ebből a szempontból utal az orosz ortodox egyház történetére s arra a nyomásra, * Idézett kiadás 225. ** 244 lapon.
