A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
109 zet a masszív orosz katonai és politikai hatalom ellen folytatott. A részleteket és magyarázatokat az oknyomozó történetíróknak ki kell majd egészíteni és egyes esetekben helyre igazítani. A hercegprímás az 57-es számú dokumentumban összefoglalja a lényeget: "A vörös hadsereg főparancsnoka... folyton beleavatkozott nemzetünk belügye- be. Az orosz főparancsnok és hadereje volt az igazi hatalom a kommunista párt mögött. A megszálló szovjet hadsereg támogatása nélkül a kommunisták sohasem keríthették volna hatalmukba kormányunkat."* A hercegprím ást 1948 december 26-án tartóztatták le hazaárulás vádjával. Testi és lelki megkínzása ugyanazon a napon kezdődött és nem is szünetelt, míg legyöngülve és szinte félig öntudatlan állapotban végig nem ment egy minden jogérzéket megcsúfoló "tárgyaláson", amelyen bűnösnek mondták ki és életfogytiglani börtönre ítélték. / Akik olvasták Szoldzsenyiczyn "Archipelag Gulag"-ját, a hercegprímás beszámolójában ráismernek az orosz börtön-rendszer minden jellegzetességére, embertelenségére, igazságtalanságára és brutalitására. Magyarország valóban ennek az '!Archipelag"-nak szerves részévé lett s a hercegprímás mesteri kézzel festi le a szögesdrótok mögött levő hihetetlen és borzalmas világot. Az emlékiratok tulajdonképpen elsöprő ítéletet mondanak arról a rendszerről, melyet csak a terror és zsarnokság tart életben és hatalmon. A börtönéletről való beszámoló, a magaramaradottság érzetével, mélységeivel, apró örömeivel és vigaszaival, az irodalom ide vonatkozó legjobbjaival is felveszi a versenyt és olyan olvasók figyelmét is le tudja kötni, akik a regények színes képzeletvilágában érzik magukat otthon. Egy regényben az utolsó fejezet rendszerint meghozza a megoldást, minden jóra fordul és a főszereplő győz mindenkivel szemben. Az emlékiratokban is, a nehéz munkával, szenvedéssel, csalódások sorozatával telített hosszú élet krónikájának végén beérik a helyzet a kibontakozásra, amikor a Vatikán tárgyalásokba kezd a hercegprímás kiszabadulása érdekében. Ez a történet azonban nem regény és nem záródik "happy ending"-gel. A hercegprímás egy négy fal közé zárt életből olyan világba lépett ki, amely közben eltemette a hidegháborút és helyébe a békés együttélést tette. A kiszabaduláshoz fűzött feltételek (amelyekben a magyar kormány a Vatikánnal megegyezett) arra irányultak, hogy a hercegprímás maradjon szótlan, ne tegye közzé emlékiratait és nagy általánosságban: hogy személye ne lehessen akadálya az enyhülésnek. Mindenesetre úgy látszik, hogy * A Macmillan-kiadás 306-307 lapián.
