A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-02-01 / 2. szám

88 olvasóink tollából sabb tanulmányokat végezni? Mindenekelőtt próbáljuk megérteni az ér­velését, a miértjeit. S mutassuk is ki, hogy felfogtuk, megértettük őket. Csak azután térjünk át a magunk mondókájára, csak aztán pró­báljuk megérhetni vele, hogy - ha később megmásítja álláspontját - két-három elfecsérelt esztendőt komplikált világunkban egy életen át is lehet majd sajnálni. O a mi a szankciókat, a büntetést illeti, tulajdonképpen nincs jó szank- I ció. Mihelyt ezekre kerül a sor, tulajdonképpen a tekintélyünket járatjuk le. Ugyanakkor belépünk egy olyan szado-mazochista rend­szerbe, amelyik rászoktatja a gyermeket, hogy külső és belső prob­lémái például egy veréssel mindig "megoldhatók"- átmenetileg. Az ilyesmi csak felszólítás arra, hogy holnap újból kezdheti, hiszen az előző konfliktus a büntetéssel "elintéződött". Az én tapasztalatom szerint azok a szerencsés gyerekek, akiket nem büntetéssel és nem jutalmakkal nevelnek... o V alamikor "egyirányú" úton járt a tekintély. Felülről lefelé. Ma viszont más a helyzet. Ma már belátjuk és többé el nem tagad­hatjuk, hogy serdülő gyermekünk - ha nem is ismeri az életet, ha önálló ítéletei elhamarkodottak is - az igazság egyik szempont­jára figyelmeztet bennünket. Aki ezt észrevette, az kész a gyerme­kével folytatandó párbeszédre. Az azt is tudja, hogy a szülők és gyer­mekeik viszonya az azonosulás és ellenkezés keveréke. (Mivel az ma ismert lélektani törvény, hogy akivel identifikálni szeretnénk ma­gunkat, azzal konfliktusba is szívesen kerülünk.) A személyiség be- érésének ez az útja. Ezen az úton csak akadály az értelmetlen paran­csolgatás, az abszurdumig fokozott tilalmak, a túlzó aggályosság és a teljesen kiszámithatatlan, hol szigorú, hol engedékeny szülő...-----------olvasóink tollalbol: Je/li Antali* Mária segít... Egy szép nyári napon, még 1944-ben, Budapesten a Mikszáth té­ren sétáltam. A "Korda" könyvkereskedés kirakatában megakadt a szemem egy kis könyvön. Fedőlapja Szűz Máriát egy faágon áll­va ábrázolta. Címe "Fatima" volt. Beléptem a boltba s megvet­tem a könyvet. Utána a közeli parkba mentem és el is olvastam. Ettől a perctől kezdve a fatimai Szűzanya apostola lettem. * írónkról és írásáról a cikk végén közlünk néhány adatot.

Next

/
Thumbnails
Contents