A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
86 lélekgyógyász mondja elég volt! Mától kezdve minden másként lesz. Majd meglátjuk, hogy ki az úr a háznál! " Az ilyen "fordulók" aztán rendszerint még látványosabb fiaskót szülnek. - Másik típusa a szülőknek ilyenkor hagyja, hogy menjen minden "a magaútján"; "lemond" a gyermek irányításáról s ez megint nem megoldás. - Egy harmadik (és talán legnépesebb szülőtípus) pedig felváltva hol megszorítja, hol szabadjára ereszti a gyeplőt. Ez a magatartás persze azzal jár, hogy a szülői nevelés a gyermek szemében teljesen logikátlan és kiszámíthatatlan műveletté válik. o n em könnyű lemondani a szülői "mindenhatóság" illúziójáról. Pedig i ez az eredményes ráhatás, a nevelés titka. Aki erről lemond, csak az a szülő képes tárgyilagosan egy "másik embertársát?' meglátni serdülő gyermekében, akinek éppen koránál fogva különösképpen nehéz személyi problémákat kell megoldania. A "másik embert" észrevenni a gyermekben annyit jelent, hogy a szülő elsősorban "jelenlétével", megértésével akar segíteni. Rávezeti a serdülőt az ilyen segítség arra, hogy ő maga is jobban megértse problémáit és világosabban lássa alakuló egyéniségének belső konfliktusát. - Azzal megint tisztában kell lennie a szülőnek, hogy legszakszerűbb és legoda- adóbb segítsége sem lesz képes minden problémát megoldani a serdülő számára. Kártyások tudják, milyen teher tud lenni az ember háta megett egy jóakaró kibic, aki mindig jobban tudja, melyik kártyánkat kellett volna kijátszanunk. Nos, sok ügyetlen szülő beléesik az i- lyen kibic hibájába, amikor mindent jobban tudva maga akarná lejátszani serdülő gyermeke alakuló életének játszmáját. yudat alatt tulajdonképpen az bántja a szülőt, hogy gyermeke éle- V tének kialakításában hatása "gyengének" bizonyul. A serdülő lelki alkata viszont sokkal összetettebb, semhogy állandó parancsolgatással vagy pusztán "hangerővel" alakítható lenne. Amit a szülő tehet, csak az, hogy következetes marad. Nem változtatja állandóan elveit, módszereit, magatartását a gyermekkel szemben. Ha ez a következetesség megvan, nekem az a véleményem, komoly és pozitív hatással lehet a szülő gyermekére. Mert a serdülő, akinek igaz, hogy megvan a maga értelmi struktúrája, megvannak sajátos vágyai és érdekei, ugyanakkor mégiscsak nem egész ember, hanem bizonyos szemszögből gyermek, akinek szüksége is van a felnőttre. Ezt a tényt ma sokan nem akarják észrevenni és "modernségükben" önálló felnőttnek képzelik a serdülőt. Talán a múlt század tekintélyt túlozva kihangsúlyozó családi és iskolai nevelésének ellenhatásaként terjedt el az a nézet, hogy a
