A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
lélekgyógyász mondja 85 biztosra veszem, hogy szüleik nem keltik "boldog emberek"benyom mását bennük. O a valóságban csak két fajta felnőtt létezik. Az egyik, akinek munkája érdekes, aki szenvedéllyel végzi "mesterségét". Mindez azonban a család életén "kívül" folyik, a gyerek semmit észre nem vesz belőle. A másik, a nagy többség típusa, akit munkája nem is nagyon érdekel; csak azért végzi, hogy bizonyos színvonalat, bizonyos kényelmet biztosítson életének. Ennek jeleit észreveszi a gyermek s a mai serdülő vagy serdülés előtt lévő azért is fogadja nehezen a szülői tekintélyt, mert (szüléink) "nem is tudnak boldogan élni s közben nekünk osztogatják a jótanácsokat"... o a lélektani mechanizmusok nagyjából minden korban (nagyapáinkéban is, a mienkben is) ugyanazok maradnak. Serdülőnek lenni sohasem volt könnyű. A krízis oka tulajdonképpen az ebben a "hálátlan" életkorban, hogy a gyermek egyszerre ráébred arra; tőle, egyedül tőle függ, hogyan rendezi be az életét. A serdülőkort megelőzően vágyai a fantázia játékai voltak, nem érezte magát "oknak" sem örömei, sem életének apró kellemetlenségei, csalódásai síkján. "Másoktól" függött teljesen, "mások" manipulálták életét. A serdülőkorban viszont máról holnapra eléje áll az a tudat, hogy egyedül tőle függ, hogy vágyait megvalósítja-e vagy sem, egyedül magát okolhatja, ha tervei nem sikerülnek. Ez a magyarázata ebben a korban a sokféle formában bennük megjelenő depressziós hangulatoknak. A kedvetlenség és csüggetegség a mi modem korunk serdüld* inek fő jellegzetessége. Ezért nem érdekli őket semmi, ezért nem tudják, mit csináljanak, ezért nincs tervük a jövőre. Mivel az életet nem tapasztalatból, csak külsőségekből ismerik, nem csoda, hogy van egy sereg dolog, ami különösebben nem érdekli őket. Persze a felnőttek se sokat tesznek érdeklődésük felkeltésére. Ritkaság ma az az apa, aki például saját foglalkozásához és munkájához kedvet tud kelteni gyermekében. Vannak persze kivételek; családok, ahol még mindig apákról fiúkra száll a "mesterség" az orvosi, a tanári, a művészi pályákon. De nagyobb számukra jellemző a matematikai lángész klasszikus példája, akinek gyerekét semmi más nem érdekli, csak a futballmeccsek. o e z a kedvetlenség és érdeklődéshiány a szülőket is megzavarja. A depressziós serdülő külön szerencsétlensége, hogy szülei a maguk sikertelenségét látják benne s eszükbe jut, hogy "kézbe veszik" újból a gyereket. Ilyenkor szokták felhevült apák azt mondani: "Ebből
