A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
84 lélekgyógyász mondja Dr. René Dlatkln, a párizsi XIII. kerület Idegkllnlkájának tizen- öt éve vezető orvosa. Serdülők, családi tanácsadása specialitása. Nemrégiben egy nagy francia hetilap riportere kérdezte ki tapasztalatairól. Az Interjúnak bombaslkere volt - mindenkit érdeklő témát tárgyal ti a mai nevelést és mai problémáit. Olvasóink számára alább közlünk ml Is egy csokorravalót a doktor "mondásaibór. a bba egyszersmindenkorra bele kell nyugodnunk, hogy nincsenek I "tökéletes” szülők. Kár abban a hitben ringatnunk magunkat, hogy "mi aztán nem követünk el hibát a gyermekünk nevelésében". Épp az a fontos, hogy nyugodtan el tudjuk ismerni és be tudjuk vallani önmagunknak, ha hibáztunk. Minden szülőnek megvan a joga ahhoz, hogy időnként "rossz" szülő legyen. A leggyakoribb hiba nem is azoknál fordul elő, akik nem törődnek a gyerekeikkel, hanem épp azoknál, akik igyekeznek "megérteni" is őket. Ezek sokszor elnézők csemetéikkel szemben. Aztán egyszerre csak valami pánik fogja el őket, mert engedékenységükfolytán nem úgy mennek a dolgok, amint szeretnék s akkor hirtelen száznyolcvan fokos fordulattal az engedékenységből a "tekintély" oldalára állnak - rendszerint túlozva és rendszerint eredménytelenül. I ° é rdekes valami a szülői tekintély. Jobbára igen nyugodt, magabiztos szülőkben van meg; olyanokban, akiknek nem kell külön ünnepélyes "arcot" felvenniük ahhoz, hogy gyerekeik előtt tekintélyük legyen. Akik nem esnek kétségbe akkor, amikor rádöbbentek, hogy elvesztették "mindenhatóságukat" gyerekeik fölött. A szülők problémáinak sokszor az a téves képzet az igazi oka, hogy egy gyermek a "hatalmukban" van, azt tesznek vele, amit akarnak. Aztán csakhamar észreveszik, hogy gyermekeik érdeklődési köre, vágyai, nagy részben aktivitása is kiesik kontrolijuk köréből. Az ügyetlen szülőből ez a felismerés váltja ki sokszor a "tekintély" kihangsúlyozását. Rendszerint túlzón és ügyetlenül - ami viselkedésük eredményén is észrevehető; épp tekintélyükön inzisztálva vesztik el minden tekintélyüket. O m anapság kétségtelenül több a családokban a "gyermek és szülő" i közötti probléma, mint régebben volt. Ennek igen sok oka van. Az egyik például kétségtelenül az, hogy a mai felnőtt ritkán elégedett önmagával, életkörülményeivel, elért céljaival és sikereivel. S ez az, amit a mai gyermek észrevesz. Azok a gyerekek, akikkel én beszélgetek, nagyobb részt rokonszenves, nyílt, nem "zavart" egyéniségek, mégis elég gyorsan bevallják előttem, hogy nem kívánnak o- lyan életet maguknak, mint amilyet a szüleik élnek. Az ilyesmiből én
