A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
a liberódés teológiáról 81 dalml struktúrák változása Dél-Amerikában) először került kifejtés, re a llberációs teológia európai szakteológusok előtt. Sokak sze- rlnt ez a teológia az első modern teológiai Irány, amelyik Európán kívül látott napvilágot. Ez persze nem jelenti azt, hogy eszmél egészen egyedülállók lennének. Az amerikai protestáns Shaul "for. radalmi teológiája’' vagy az európai J.B. Metz "politikai teológiám ja" utal hasonló elgondolások önálló kiérésére más kontinenseken is. Magának a liberációs teológia egyik pro ml nens művelőjének (Gustavo Gutierrez) egyik utalása a "szegények" teológiájára pedig egyenesen azokat a prófétai gondolatokat juttat/a eszünkbe, amelyeket a zsinaton Lercaro, bolognai bíboros mondott az evangéliumi szegénység szellemi hátteréről - belső szabadságot biztosít ez az Egyháznak elmúlt korok felhalmozódott gazdagságával szemben. Egy bolíviai jezsuita (Miguel M anz ane r a), aki a szegénysor- súak jogi segítségét szolgáló ügyvédi pályán dolgozik, két európai, új teológiai áramlattól, a "remény" és a "segítség" teológiájától tagadta meg a dél-amerikai tereken való jogosultságot. Mindkét irányzat - mondotta - jót akar ugyan, de "jómódú országok" szellemi tér* méke s teológusait manapság Dél-Amerikában is, a harmadik világ egyéb országaiban is kapitalista gondolkodásmód foglyainak tartják, akiknek eszméi "exportálva" csak a kapitalizmus és imperializmus meghosszabbítását szolgálnák. Előadásának címe "A liberációs teológia - tételei, célja, módszere" volt s jó áttekintést adott ennek a teológiának délamerikai irányairól. Manzanera szerint a liberációs teológia azért reményekre jogosító vállalkozás, mert kiutat jelent az európai teológia zsákutcáiból. Az európai teológia ugyanis i- zolálta magát a társadalom életétől, dogmatikus kijelentései irreve- lánsnak látszanak az egyén és a közösség harcát illetően s dogmatikája és morálisa között letagadhatatlan törés mutatkozik. Érdekes volt, amit a szeretet és az osztályharc kapcsolatáról mondott. l/Az ellenséget felismerni s felvenni vele a küzdelmet - e- vangéliumiparancs is. A rosszat, a gonoszt radikálisan le kell győznünk. 2/Miután a rosszat az elnyomó osztályban és társadalmi berendezkedésében felfedeztük, a Lélek fényében s a szeretettől indítva bizonyos keresztény döntést, elhatározást kell meghoznunk. 3/A kereszténynek mindig készen kell állnia a kibékülésre és megbocsátásra. Adott esetünkben azonban ennek előfeltétele az "elnyomó" megtérése - s erre a jelen társadalmi struktúrában nem számíthatunk. 4/Az a rezignált magatartás, amellyel arcunk másik felét is odakínáljuk az arculütőnek, egyéni esetekben elfogadható. Nehezebben lenne megokolható ez a magatartás ott, ahol társadalmi osztályok
