A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
80 a 11 be rációt teológiáról formulába bekerült még k ét tzó a “fel szabad itta" mellót “ót meg• váltsa“. Ezzel akarták aláhúzni azt a tónyt, hogy az említett mon- datban benne van a bűn ós az Istennek nyújtott elógtótel dlmenzl- ója Is. Az eredeti vázlat viszont abból a felfogásból Indult ki, hogy “megváltásról“ el eget beszélt eddig Is az Egyház; most az lenne a fontos, hogy érthetően kifejezzei ennek a megváltásnak a tel/estém géhez hozzátartozik a népek felszabadítása, fejlődési lehetőségei km nek megteremtése Is. DélJímerikában ebben az értelemben rnagyam rázták már a “Populorum Progressio“ encikllkát is és ebben a szellemben tanácskozott a dél ameri kai püspöki kar Medel línben*. Az első előadó, Jules Girardi (Párizsból) adóiam erikái kérdések egyik legjobb ismerője. 1972-ben a csileiSantiagóban rendezett "Keresztények a szocializmusért" kongresszus egyik európai résztvevője. "igazság és gyakorlat" volt inkább filozófiai mint teológiai referátumának tárgya s jó bevezető volt a "minőségében" is "más" délamerikai teológiai gondolkodáshoz. Szerinte a felszabadítás teológiájának alanya nem a szaktudós, a teológus, hanem a militáns közösség, a gyülekezet. Azokakeresztények, akik a keresztény többséggel ellentétben egy "alapvető elhatározásra" jutottak, amellyel az elnyomott néposztályokkal azonosítják magukat és ezek forradalmi elkötelezettségébe fűzik belé vallási élményeiket is. Girardi gondolatainak központi kategóriája ez az "alapvető elhatározás", amelyet ő egy (társadalmi) osztályhoz való elkötelezettségként képzel el s amelynek jogosultságát épp az adja meg, hogy "mindenkinek", nemcsak a "kivételezetteknek" szabadságát és sze* mélyi kiteljesülését célozza. Azzal tisztában van, hogy ez a tudatos választás nemcsak a "hangadó" keresztény többséggel állítja szembe a liberációs teológia alanyát, hanem a "hangadó" teológiai áramlatokkal is. De ez az egyetlen alternatíva, amelyik nyitva áll számára, hacsak nem kíván a kapitalista filághoz, annak eszméihez, (főként az észak-atlanti világ "nem mindemben haladó'^ teológiájához csatlakozni. Ez az álláspont egyben szakítás is a nyugateurópai eredetű politikai teológiával s vállalóját bizonyos "területenkívüliségre" jogosítja, amelynek birtokában "minden más rendszer" felett bírálatot gyakorolhat a nélkül, hogy ez a magatartása "pártos" lenne. 1972. augusztusában (8ml5) a Madrid melletti Escorlalban farm tott teológiai kong esszuson (témáját Keresztény hit és társa* A délamerikai kától icizmus nagy fordulópontja ez a püspöki konferencia. Bővebben írtunk róla 1972. júliusi számunkban (16. lapon).
