A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
78 megbukott kísérlet sorúéképpen gondolkodott. Az 1973-as márciusi parlamenti választások után a polgári "közép" szándékosan és szisztematikusan törekedett a gazdasági, politikai és adminisztratív káosz előidézésére és növelésére. Eszközként használta miniszterek parlamenti megbuktatását, a polgári igazságügyi apparátusnak a rezsimet provokáló döntéseit és a sztrájkokat, amelyek nem egyikét külföldről pénzelték - végül: a pszichológiai propaganda minden elképzelhető formáját. A kereszténydemokraták ugyan - Frei vezetésével - még egyszer belementek abba, hogy Allende felszólítására új dialógust kezdjenek a kormánnyal az egyre valószínűbb puccs vagy a polgárháború elkerülésére, ezt a gesztusukat viszont a szélső jobb robbantásai és az általuk szervezett szállítók-sztrájkja kísérte - mindez csak céltalanná és reménytelenül elhúzódóvá téve a tárgyalásokat. Silva Henriquez bíboros, Santiago érsekének sem sikerült többé tárgyalóasztalhoz ültetni a demokratikus erőket. Prats tábornok lemondása hadseregparancsnoki tisztéről a vég kezdetét jelentette; mindenki előtt világossá vált, hogy a jobb és baloldal politikai küzdelmét a hadsereg nem hajlandó tovább semleges álláspontból szemlélni. Fegyveres beavatkozásuk elsöpörte azt a kormányt, amelyik képtelen volt két lehetőség között dönteni: vagy gyors változást egy alkotmányt félretoló baloldali diktatúrával, vagy egy lassú menetűt a nem túl lelkes polgári centrum segítségével. merre "masírozik" a junta? Ha vannak is, akik még remélik, hogy a katonák mérséklettel és bölcsen úgy intézik az ügyeket, hogy a közeljövőben visszavonulhatnak a közvetlen kormányzástól, azok előtt sem lehet kétes, hogy amikor belpolitikában katonák győznek, akkor csak és kizáróan a katonáknak győznek. Eduardo Frei mindenesetre hosszabb ideig várhat a titkos és demokratikus választásokra, mint eredetileg elképzelte s az is kétes, hogy ezek a választások be tudják-e majd juttatni az elnöki pozícióba. A tábornokok is rájöhetnek közben arra, hogy csak fegyver erejével nem lehet kormányozni. Perúi és brazíliai példaképeiket nem fogják tudni utánozni. Csilenem Perú és nem Brazília, népe is azokénál szabadabb, kötetlenebb és komplikáltabb tagoltságé politikai élethez szokott. Egyháziak és polgári pártok részéről eddig elhangzott lojális nyilatkozatok katonáik felé inkább egy kötelező gyakorlat, mint spontán lelkesedés benyomását keltik. A pápa szeptember 16-án a testvérharc veszedelmétől óvta a csileieket; az Ökumenikus Tanács 17-én az emberi jogok tiszteletbentartására kérte a juntát. Internálásról, kivégzésekről is érkeznek hírek. A csi- lei bíboros és a püspöki kar aggodalommal néznek a jövő elé.
