A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
megbukott kísérlet 77 területére léptek. Mindez a növekvő infláció egyéb jelenségeit is élettérhez juttatta. Feketepiac és árúhiány léptek fel és egy préritűz gyorsaságával terjedő korrupció. Amikor 1972-ben az "akkumuláció évét" meghirdették, a valóságban ellátási nehézségekkel küzdöttek, az infláció elérte a 200‘Jírot és a radikalizált bányászok sztrájkba léptek. a "végső” kísérletek 1972 augusztusában tárgyalások indultak meg a csilei kereszténydemokraták és kommunisták között egy közös politikai célkitűzés érdekében. Mindkét párt világosan látta, hogy a gazdasági káosz csak a politikai ellentétek kiélezéséhez vezet s következésképp összecsapáshoz. Az akkor hangadó kereszténydemokrata, Radomiro Törnie, a kommunistákkal együtt egy középosztálybeli egység kialakításán dolgozott - a jobb és baloldali radikalizmus ellensúlyozására. A tárgyalások ezen a vonalon a korm ánny al is elkezdődtek, a már kész megegyezés szövegét azonban a radikális szocialisták reakciósnak bé- lyegezték s Allendét a tárgyalások megszakítására kényszerítették. Tomic számára ez a politikai pályafutás végét jelentette; a kereszténydemokraták vezetése a volt elnök, Eduardo Frei kezébe került - s ezzel a párt jobbfelé tolódott. Frei és a szélsőjobboldali "Nemzeti párt" keze volt abban a sztrájkban, amelyet 1972 októberében a szállítási vállalkozók rendeztek azzal a reménnyel, hogy az élelmi ellátásban beálló káosz a kormány bukásához vezet. Az ipari munkástömegek és a földművelők is rádöbbentek, hogy átmenetileg előnyös helyzetük az árúcikkhiányok kellemetlenségébe torkollott. De sem az infláció, sem a hiányok nem akadályozták meg ezeket a tömegeket abban, hogy 1973 márciusában, a parlamenti választások alkalmával még több szavazatot adjanak le a Népfrontra, mint három évvel azelőtt. A kereszténydemokraták számára, akik Frei vezetésével most a Nemzeti párttal koalícióban futottak, a választások azt jelezték, hogy füstbe ment régi reményük; a szocializmus Csilében nem bukott meg gazdasági politikájának csődje miatt. Ez egyben azt a félelmüket is felkeltette, hogy az 1976-os választások alkalmával is biztosítani tudják Allendéék többségüket s ez a polgári világ végét jelentheti Csilében. Ezt az időt azonban sem a kereszténydemokraták, sem a Nemzeti párt nem kívánta tétlenül bevárni s elhatározták, hogy Allendének 1976 előtt így-vagy-úgy, de buknia kell. Ebben az időben a külföldi érdekek képviselői is megtalálták az űtat a csilei polgárvilág elégedetlenéihez. A Népfront kormány eltávolítását szerette volna gazdasági okokból a nemzetközi tőke (elsősorban abányászat és táv-hírközlés vállalkozói) s a Pentagon sztratégiai és geopolitikai okokból ha-
