A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
76 megbukott kísérlet zetük orvoslását s azt a lehetőséget, hogy a társadalmi helyzetükben beállott javulás a nekik kijáró befolyást biztosítsa az állam politikai és gazdasági életében. Allende szocialista Yolt. Nem radikális és nem kommunista. A demokratikus szabadságjogokat nem akarta megnyirbálni, az alkotmányhoz nem kívánt hozzányúlni. Mint javíthatatlan idealista, arról ábrándozott, hogy sikerül a csileiek többségét a gyökeres, de békés úton elérhető reformok szükségességéről meggyőznie. Ne felejtsük el, hogy hivatalba lépését széles jobboldali körök szimpátiája is kísérte; ezek azt gondolták, hogy kísérletei egy szabad és demokratikus szocializmus próbálkozásai lesznek a csilei élet problémáinak megoldására. Ahogy Allende maga fogalmazta: lassú, tervszerű és békés átmenetet teremt a szocializmusba, amely a demokrácia, a pluralizmus és a politikai szabadságjogok útját járja és tekintettel van az ország hagyományaira és reális adottságaira - továbbá: politikai céljai megvalósításában minden lépésnél a csilei nép tevékeny közreműködésének is teret enged. Hamarosan kitűnt azonban, hogy politikai és társadalmi célkitűzéseit nem képes megvalósítani, ha processzusában a "politikai" számára biztosít csak előnyöket - a "gazdasági" adottságok kárára. A külföldi vállalkozók eltávolítása, a ’bennszülött" oligarchia hatalmának és befolyásának megnyirbálása az "állami szektor" kialakításának erőszakolásával, olyan struktúrális változás folyamatát indította el, amely a kül- és belkereskedelem terén teljes káoszt idézett elő. A "termelés évében" (1971) olyan gazdaságpolitikai rendelkezések születtek, amelyek célja a "kereslet" felfokozása volt. A reális munkabérek átlagban 24.4%-kal emelkedtek, az állami kiadások évi 120%-os pénzmennyiség növekedést idéztek elő, a behozatal 22%- kal emelkedett s a gazdasági össznövekedés 8.5% volt. Mindez azonban ugyanakkor az ország tőkebefektetésének, a tőkebehozatalnak és a devizatartaléknak csökkenését hozta magával. Ezt a "menetet" 1972-ben már nem folytathatták, mert az időközben masszív módon redistribuált jövedelmek magán és állami üzemeknek termelőképességét annyira megterhelték, hogy a kezdeti áremelkedések csakhamar rohamos inflációvá dagadtak. Az ebből eredő nehézségeket csak fokozta az államosítás következtében beállt termeléscsökkenés, az Egyesült Államoktól való izolációval kapcsolatos gazdasági következmények (nem utolsó sorban új kereskedelmi partnerek felkutatása); az államtól kinevezett üzemfőnökök és a hivatalnoki gépezet ügyetlen kapkodása. Ugyanakkor tőke és szakemberek menekülni kezdtek az országból. Az egyéni tőkebefektetések is termelőképes vállalkozások helyett az árú- és külföldi valutaspekuláció
