A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
megbukott kísérlet 75 szabadság elvesztése nélkül" jelszavukra.) Ez a kereszténydemokrácia 1964 óta olyan fejlődési folyamatot indított el Csíiében, amelyik bizonyos céljaiban fedte a kommunisták vagy szociáldemokraták törekvéseit is - példa rá (sok közül) az 1971-ben elfogadott törvényjavaslat az öt legnagyobb rézbánya államosítására, amelyet akkor júniusban a parlamentnek mindkét háza egyhangúan elfogadott. Az megint bizonyítható persze, hogy a nagy tömegek Frei "harmadik útjá- val" (a kommunizmus és kapitalizmus között) nem voltak megelégedve; lassúnak és kompromisszumoktól hemzsegőnek tartották menetét. Ennek a ténynek a tudata, továbbá a Népfront radikális ágának türelmetlensége viszont oly an kapkodó gyorsaságba sodorta Allendét, amelyiknek "mérföldes lépései" lettek aztán vesztére. A Népfront három éves uralma idején a kommunisták tisztában voltak azzal, hogy egy nem-polgári és a társadalmi rendszert gyökerében átváltoztató programot gyorsan csak diktatúrával lehet keresztülvinni. Erről a diktatúráról azonban szó sem lehetett, minden e felé vezető lépésnek útját állta a hadsereg. A csilei katonák csak addig álltak volna Allende mögött, amfg a polgári alkotmány kereteit megőrzi és a parlamenti többséggel kormányoz. A csilei kommunisták épp ezért a 'lassú menet" hívei voltak. Még azt sem zárták ki taktikai meggondolásukból, hogy ezen a lassú úton a kereszténydemokratákkal karöltve dolgozhatnak ki progresszív törvényjavaslatokat. Ezzel a módszerrel azt remélték, hogy fokozatosan haladhatnak a kívánt reformok felé és az 1976-os választások idejére beérik a progresszív elemek számára az abszolút parlamenti többség. Allende saját pártja viszont, a szociáldemokraták, Altamira- no szenátor vezetésével, nem volt hajlandó erre a lassú taktikára. Türelmetlen sietségük fő oka az az ösztönös szociáldemokrata törekvés volt, hogy nekik a tömegek felé a kommunistáknál népszerűbbeknek kell lenniük. Attól féltek, hogy másként a radikális elemek a kommunistákhoz csatlakoznak. S valóban sikerült nekik a kommunistáktól elcsalogatni a fiatal radikálisokat. Az ő munkájuk volt olyan üzemek kisajátítása és államosítása, amelyek egy szocializált gazdasági élet szemszögéből teljesen jelentéktelenek voltak. Népfrontjuk szélső balszámya a vidéki középosztály erősödését akarta elkerülni s a "lefoglalt" földeket kolchozok kialakítására használta, a helyett hogy egyéni gazdálkodóknak juttatta volna. Mindez csak arra volt jó, hogy elidegenítse tőlük a polgárságot. a "politikai" szupremáciája a "gazdasági" felett Allende úgy gondolta, hogy választási győzelme a nem privilegizált tömegeknek köszönhető, akik tőle várták eddigi hátrányos hely-
