A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
74 megbukott kísérlet mok között semmisült meg. Salvador Guillermo Allende "parlamentáris és demokratikus útja" a szocializmus felé katasztrofális véget ért s letűnte több kérdés tisztázását igényli. A marxizmus-leniniz- mus ortodox hívei szerint érthető az Allende rezsim tragédiája: a polgári társadalmi rendet csak forradalommal lehet eltüntetni, nem parlamentáris úton. A polgári pártok hasonló biztonsággal azt hangoztatták, hogy a bukás magyarázata ez: szocialista állam és parlamentáris demokrácia nem fémek meg egymással. De mindkét "magyarázat" túl egyszerű ahhoz, hogy a teljes igazságot födje s nem áll az az egyszerűsítő elmélet, amelyik azt hangoztatja, hogy a csileiek előtt csak két lehetőség állt: polgárháború vagy katonai diktatúra. A csilei eseményeket hosszan és közelből szemlélő * számára kétes értékűnek látszik a "polgárháború vagy katonai puccskísérlet" ma annyit hangoztatott dilemmája. Valóban nem létezett más kiút Dél-Amerika legrégibb demokráciája számára? Megakadályozza-e a katonai puccs a polgárháborút vagy "rendcsinálása" csak még foko- zódóbb gyűlölködés és terrorcselekmények forrása lesz? A most folyó vadászat a marxistákra csakugyan pozitív lépés lenne a rend és a békés kifejlet felé? (Főleg, ha arra gondolunk, hogy a Népfront 1970- ben a szavazatok 1973-ban pedig 43.4</<rát mondhatta magáénak.) Az objektív szemlélő számára egyre sötétebbnek látszik a csilei jövő; ugyanakkor most visszatekintve a három éves népfront politikára, annak egy-két jellegzetes vonását, taktikai hibáit ma, az e- seményekre visszatekintve, mérhetjük fel igazán. o "türelmetlen" baloldal Amikor Allende a kereszténydemokrata Eduardo Frei-t leváltotta az elnökségben, a konzervatív Alessandri és a keresztény demokrata Törnie ellenében aránylag kevés szavazattal győzött csak. Pártolói (szocialisták, kommunisták és más apróbb baloldali töredékpár- tocskák) politikai egysége az Unidad Popular szervezetében kétségtelenül csak taktikai egység volt, amely mögött súlyos feszültségek ólálkodtak. Másrészről viszont az is igaz, hogy politikai céljai között nem egy visszhangra talált a csilei kereszténydemokraták berkeiben is - ezek ugyanis európai testvérpártjaikkal összehasonlítva, a- zoknál reformokra elszántabbak s náluk ellenségesebb beállítottságúak a liberálkapitalizmus felé (emlékszünk talán még "forradalom a * Müncheni katolikus publicista (több éves csilei és délamerikai tapasztalattal) áll e cikkünk mögött. Éles és világoslátású analízise hozzásegíthet, hogy az Allende rezsim kritikájában ne essünk áldozatául sem jobb-, sem baloldali doktrinérek szimplifikáló "magyarázatainak
