A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-02-01 / 2. szám

Svédországban

71

re. Az utóbbi 12 évben legnagyobb gyakorlati problémájuk egészen érdekes oldalról nőtt ki. 1960 óta, mióta a női lelkészség intézményét bevezették, áthághatatlan szakadék támadt a női papság liberális hívei és a luteránus egyház "high church", "fundamentalista" és "evan- gelikális" beállítottságú csoportjai között. Az ellentétek következtében alakult meg egy kisebb csoportból a "szabad luteránus egyház". Komoly biblikus tanulmányok, sajátos liturgia jellemzi őket. Ekkor népesült be komolyabban a svéd ókatolikus egyház is; kisebb csoportok az ortodoxiát választották s egész elenyésző, de észrevehető számmal fordultak lelkészek, egyetemisták és néhány világi luteránus a katolikus egyházhoz. A "nagy szakadék" felett nincs dialógus az egymással ellentétben álló luteránus frakciók között; kemény vitáik is megszűnőben vannak; nem vesznek egymásról tudomást. A luteránus egyházra egyébként jellemző - főként a fiatal lelkészek és egyetemisták közt - egy erős érdeklődés a szociális természetű problémák iránt s a poliitikai baloldallal való kacérkodás.

A katolikusok Svédországban erős expanzióban lévő kisebbséget képeznek. A második világháború idejéig lassan érték el az ötezres lé- lekszámot. Attól kezdve jöttek "lendületbe". 1950-ben 15,000; 1960 -ban 29,000 ; 1971-ben (ezek legutóbbi hivatalos adataink) 58, 929 lett létszámuk. Ezek nem "áttérések", a konverziók száma elenyészően csekély, hanem a bevándorlás és a svéd viszonyok között igen magas szaporulat eredményei. A jelenlegi gazdasági pangás következtében megszűnt a bevándorlás, a hatvanas évek második felében a- zonban igen nagyarányú volt; tízezerszámra jöttek katolikusok Németországból, Jugoszláviából, Olaszországból, Magyarországról, Spanyolországból és Lengyelországból Svédországba. Ez a szaporulat óriási problémát jelentett a svéd katolicizmus számára. Lelki gondozásukat a 9000 "bennszülött" svéd katolikus nem lett volna képes maga vállalni, külföld katolicizmusának a segítségére szorult és szorul ma is ebben a munkában.

A kormány természetesen vonakodik attól, hogy a katolikusokat közpénzből segélyezze; a bevándorlási hatóságok anyagi természetű segélye is minimális az újonnan érkezettek számára. Lehetséges, hogy a katolikusok iskola- és luteránus egyházi adóbeli veszteségeit az állam kompenzálni fogja, esetleg "visszakapják" pénzüket, mint Norvégiában - egyelőre azonban mindez csak a jövő vágya és titka. Amikor a stockholmi katolikus püspök adókedvezményt kért egy templomépítéssel kapcsolatban a svéd pénzügyminisztériumban, Gunnar Strang pénzügyminiszter nemet mondott. A miniszter maga nem hívő