A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
72 Svédországban ember, de nem csinált titkot abból, hogy a bevándorlókat 6 legszívesebben áttérítené a protestáns hitre, mert "csak úgy lesz jó svéd belőlük"... Mint említettük, a katolikusok számának növekedésébe magas születési arányszámuk is belejátszik. A stockholmi vallásszociológiai intézet (vezetője Dr. Bemdt Gustaffson, luteránus lelkész) egy 1965-ben készített prognózisában kimutatta, hogy a svéd katolikusok száma (áttérőket és bevándorlókat nem véve tekintetbe) 1990-re eléri a 38 ezres lélekszámot s az ország egyik legnépesebb egyházi közűiét évé válik. A protestáns "szabad egyházak" (nem állami luterá- nusok) viszont ugyanabban az időben 1965-ös állományukból 40%-ot fognak veszíteni. A zsinati "aggiomamentó" hatására kezdett komoly együttműködést a svéd katolikus egyház a többi skandináv állam katolikusaival (Finnországot és Izlandot is ideértve). Akkor alakult meg a skandináv püspöki karok közös konferenciája és erősen érezteti hatását az öt országot érintő aktuális kérdések kiértékelése terén is. A stockholmi püspök ennek a konferenciának elnöke s tavalyiközös pásztor levelük az abortus problémáiról erősen befolyásolta a többi keresztény egyházak kialakuló állásfoglalását is ebben a kérdésben. Msgr. Taylor, az eddigi elnök, a következő konferenciára már át is adta tisztségét Helsinki katolikus püspökének (Msgr. Paul Vershuren). A reformációt követően halálbüntetés terhe alatt tilos volt a svédeknek katolikusnak lenniük(1617 óta). II. Gusztáv Adolf személyesen "elnökölt" azon akivégzésen, amelyen két stockholmi katolikuson hajtották végre 1624-ben a halálos ítéletet - hitük miatt. 1781-től kezdődően külföldi kereskedők számára lehetővé tették, hogy katolikus hitüket Svédországban gyakorolják, svédek azonban nem lehettek katolikusok. Még 1858-ban is hat katolikus svédet utasítottak ki az országból vallásuk miatt. Stockholm első katolikus templomát (a Szent Eugéniáról nevezettet) 1837-ben építették Josephine királyi hercegnő kezdeményezésére. Ő Napóleon egyik fogadott fiának volt a leánya s udvari lelkészként szolgált mellette J. L. Studach, a reformációt követő idők első katolikus püspöke. Csak 1873-tól kezdve lett szabaddá a svédek számára a luteránusból a katolikus hitre való áttérés és 1956-ban promulgálták a "teljes vallásszabadságot", amely azóta új szerzetesházak létesítését is lehetővé tette. Amikor 1963-ban francia karmeliták telepedtek le az ország déli részén (Glumslöv, Hel- singborg mellett), a parlament mindkét házában heves felszólalások hangzottak el a szerzetesrendek ellen.
