A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

6

szentbeszéd séget, hogy elfordítja az emberek tekintetét az előttük álló feladattól úgyarmyira, hogy a keresztények félénkek, félszegek és gyámoltalanok, ha összehasonlítjuk őket a hitetlenekkel. A vád nem egészen a- laptalan...

Nagy öröm vagy nagy bánat esetén - az élet fordulópontjain - születés és halál alkalmával, felmerült mindannyiunkban a kérdés: mi is az élet célja? Mi az élet értelme? Főleg ha szenvedés ér, kérdezzük. Hogyan engedheti meg a szerető, jóságos és gondviselő Isten - akinek gondja van a verebekre, de úgy látszik, nincs ideje, hogy az emberekre gondoljon - egy ártatlan, fiatal élet elpusztítását? Mire a gondolat végére értünk, botzadva vesszük észre, hogy az Istenkáromlás határát súroltuk. Gyorsan elhessegetjük a gondolatot - ellenállunk a kísértésnek és a hit felé fordulunk. A hittől várjuk a kérdés megoldását úgy, hogy a hit megnyugvást, lelki békét ad és valahogy a probléma megoldását is hozza. Talán a szentek életében keresünk példát, amit követhetünk.

Érdekes, hogy az ilyen gondolatok mindig igen valóságosan, konkrét formában jelennek meg előttünk. Mindkét iránynak megvannak a maga hősei. Híres tudós, gazdag kereskedő, sikeres művész, önfeledten boldog, magukbiztos fiatalok jelennek meg lelki szemeink előtt - mint a hitetlenség képviselői. Keménykötésű, jellemes, e- rősakaratu, meg nem alkuvó, áldozatok árán is másokat szolgáló férfiak és nők képviselik a hívők csoportját. Mindkét oldalon a befejezett, tökéletes ideált látjuk és nem vesszük észre a kínzó és gyötrő bizonytalanságot; az áldozatos munkát, az igazságért, a meggyőződésért való szomjazást.

Jézus életében is csak a győzelmet látták a tanítványok. Mikor elváltozott előttük színében, ott azon nyomban sátrat akartak verni és ottmaradni. Nem vették észre, hogy állandóan a szenvedésről beszél nekik, hogy csak szenvedés és küzdelem útján juthat el a dicsfr* ségbe. Sajnos mi is így vagyunk - mi sem akarjuk észrevenni az é- let sötét oldalát, a szenvedést és csalódottságot még Jézus életében sem. Egyenesen a mennyországba repülnek gondolataink és elfordítjuk tekintetünket az élet visszataszító oldalától. Ezzel szemben Jézus életében - ha csak nem fordítjuk el tekintetünket az Újszövetség kevésbé tetszetős részeitől - azt látjuk, hogy ő szembenézett az élet mindkét oldalával: fény és árnyék, siker és sikertelenség, erő és erőtlenség egyformán jelen voltak életében. Teljesen beledobta magát az élet sodrába. Mi ettől félünk és ettől akarunk megszaba-