A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
Cser atya írásaiból 63 O oltárlépcsőkre négy, maguk-készítette zászlóval. "Az Isten a mi Örök Atyánk" - rajzolták ügyetlen nagy betűkkel egy áldásra kinyúlt kéz alá. "jézus a mi Megváltónk" - olvashattuk egy másikon. "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" - hirdette a harmadik. "Üdvözlégy Mária!" - kiáltotta tűzpiros betűkkel a kékszínű zászlóról a negyedik. Amint magam is elmerültem a zászlók szemléletében, hirtelen megijedtem. A zászlósok mögött négy gyerek - két fiú és két lány - színes ballonokat rángatott vékony madzagon. Jaj nekünk! - ijedtem meg. - Ha ezekből egy elszabadul és elindul a mennyezet felé... A prefációig nem történt semmi baj, de akkor... Az egyik fiú, úgy látszik, elszórakozott, elengedte spárgája végét és a ballon meglibbent, a légáramlattól oldalrabillent és megindult a mennyezet felé. Minden szem rászegeződött. Izgalmas feszültséggel várták, hol éri majd a mennyezetet. Ötletszerűen tanácsba hívtam az egész gyülekezetét.- Döntenünk kell, szavazást kérek - mondtam. - Vagy a Mise további folyamatában a ballont nézzük, vagy - ez a másik lehetőség - nem nézünk többet a ballonra, hanem az oltárra. Az előbbi esetben abbahagyjuk a misét, leszedem az oltárról a Szent Könyvet, a Kely- het, eloltom a gyertyákat, és nézzük a ballont. Vagy nem nézzük a ballont és folytatjuk a misét. Aki a második megoldásra szavaz, tegye föl a kezét. - Mind felemelte. Ha volna valaki, aki az első lehetőséget választja, emelje föl a kezét. Minden gyerekcsoportban akad egy született bohóc. Az egyik fiú pajkosan fölemelte a kezét. Csak egy pillanatra. Egyhangon lehurrogták. Ijedten kapta le a kezét.- Gyere mellém - súgtam csendesen. A gyerek i- jedt arccal lépett mellém. Fejére tettem a kezemet és csak ennyit mondtam:- Tudjuk, hogy csak tréfáltál. A gyerek szeme megtelt könnyekkel és meg se moccant ott mellettem a Mise végéig. A többi sem.
