A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
64 Cser atya írásaiból Amint az utolsó ének elhangzott, egy-egy félénk, kíváncsi tekintetet vetve a mennyezetre szorult ballonra, kivonultak a templomból. Ahogy a sekrestyében lefejtettem magamról a miseruhát, lopakodó lépésekkel az én bohóckodó kis barátom közeledett. Mögötte két társa. A bohóc így szólt:- Atya, mi le tudjuk szedni a ballont a mennyezetről...- Hogyan?- Mindhármunknak van csúzlija, mind a hárman jó lövők vagyunk. Egykettőre lehozzuk. A másik kettő lelkesen bólogatott.- Nézzétek, milyen magasan van. Teleszemetelitek a templomot kövecsekkel, mire kilyukasztjátok azt a ballont. Majd csak kiszivárog belőle a gáz és leereszkedik magától. Csalódottan, de illedelmesen elköszönve kiiramodtak. * Másnap, vasárnap lévén, a reggeli első misére átmentem a templomba, hogy az áldoztatásnál segítsek a plébánosnak. Alighogy magamrakaptam akaringet, máris néztem a mennyezet felé. A ballon összetöpörödve, de még tar tóttá magát. Úrfelmutatás következett. Áldozás kezdődött. Éppen, mikor ki akartam lépni a sekrestyéből, a ballon lassan, ide-oda lóbálva magát, ereszkedni kezdett. Nyolcszáz felnőtt szeme tapadt rá. Az enyém is. Egészen addig, míg a ballon az egyik pad mellett el nem érte a földet. ”c4 vlzciöpp tengere” ci hiúiból: Hegylakók I tenger ritmusa a hullám, a föld ritmusa a hegy. Ezek Itt a hegy ritmusával élnek, a kötélfelvonó alatt, ötezer láb magasban. Indiánok. Evente ha egyszer látják Caracast.
