A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
5.56 iráni keresztények rint huszonnégyezren lehetnek. Jóval nagyobb náluk az örmény keresztények száma (111,700 a népszámlálási adatok szerint), akik nagy része aRómával nem egyesült "gregoriánus örmények" (Ispahan, Teherán, Azerbaijdzsán püspökséggel), kisebb részük örmény katolikus és örmény evangélikus. A keleti és nyugati kereszténység további képviselői a 19. század óta orosz-ortodoxok és a 20. században megjelenő görög-ortodoxok, a 19. század óta ittmeghonosült evangélikusok és episzkopaliánusok s a 14. századra visszatekintő római katolikusok (Ispahan érsekségével). A keresztények Iránban tehát nemcsak kisebbség, Új helyzet előtt hanem egy nyelv, rítus és hittételek szemszögéből nagyon megosztott kisebbség. Nem könnyű nekik megbirkózni azokkal a mélyreható változásokkal, amelyek elé az utóbbi évtizedben kerültek az irániak. Ezek egyike a városiasodás. A keresztényeknek 96%-a él városokban (ebből 80%-uk Teheránban, a fővárosban). Az iráni tömegeknek viszont csak 40%-a városlakó. A keresztények, főként a 19. század folyamán, hithírdetőik segítségével elég könnyen urbanizálódtak, a nyugati kultúrát is zökkenésmente- sebben tették magukévá, mint a népesség kurd és török elemei s a nyugati nyelvekben való jártasságuk ezekénél gyorsabb foglalkozás- és társadalmi helyzetbeli haladáshoz segítette őket. Reza sah 1925-ös forradalma óta egy kialakuló iráni nemzeti öntudattal is szembe kerültek a keresztények s erre kétféleképpen reagáltak. Egy részük (az asszír, a káld egyház és az örmények egy töredéke) minden nehézség nélkül iráninak vallja magát. Egy másik csoport viszont egyre idegenebből érzi magát egy olyan nemzetközösségben, amelynek társadalmi bázisai nagyrészt az izlám kultúráján nyugszanak. Ezek a kivándorlás útját választják: az asszír egyház legszegényebb elemei az utóbbi években tömegesen telepedtek át É- szak-Amerikába, Ausztráliába. Az örmények egy része pedig 1968 óta a szovjet örmény-köztársaságot választja új otthonául. A maradni akaró vagy kivándorlásra készülő keresztényeket egyaránt védtelenül találja az a laicizáló tendencia, amely az iráni kormánynak főként a fővárosban, a három milliós Teheránban érezhető új iránya. Hitük megerősítéséhez új támpontokra van szükségük; vagy egyénileg kell mélyíteniük keresztény meggyőződésüket, vagy saját nemzeti közösségeiket kell megerősíteniük (egyesekapalesztí- nai arabok példáját csodálják). Az iráni keresztény egyházak tudatában Az egyházak magatartása vannak a híveiket érintő új problémáknak. Félig nemzetiségi, félig vallási alapon szervezett iskoláikat (a katolikusokon kívül az asszíroknak, káldoknak
