A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-12-01 / 12. szám

iráni keresztények 557 az új Irán: munkáscsalád estebédje - villanyventillátorral és örményeknek is vannak iskoláik) nemcsak egymás előtt nyitották meg, hanem - hosszas átgondolás eredményeképpen - az Iránban élő külföldi keresztények és a Nyugatot ismerő irániak előtt is. Különö­sen a protestáns intézmények tűnnek ki abban, hogy a különféle egy­házak egymással való kontaktusát is előmozdítják. Legnagyobb hátrányuk az iráni keresztény egyházaknak, hogy nincsenek nagy hatással iráni környezetükre. Ez a keleti egyházak esetében abból is érthető, hogy végeredményben nemzeti egyházak és híveik elvárják tőlük, hogy iskoláik, kórházaik, klubjaik és se- gélyző szerveik elsősorban saját fajtájuk érdekeit szolgálják. A ke­resztény közösségek vagy keresztény vállalkozások vezetői első fe­ladatukat abban látják, hogy hitsorsosaik.segítségére legyenek. A nagy lépésekkel nyugatiasodé iráni elit előtt nem az orszá­gukban lévő, hanem a nyugati tanulmányaik alkalmával Nyugaton meg­ismert keresztény egyházak keltik fel az érdeklődést s a nyugati ke­reszténységgel kapcsolatban felmerülő rokonszenvükben a nyugati hit tisztelete a nyugati technikai és kultúrális eredmények csodála­tával keveredik. A tömegek szemében az iráni egyházak a "külföldi" kategóri­ájában szerepelnek már azért is, mert vezetőik, papjaik nagy része külföldi. A keresztényeknek mindenesetre előnyükre lehet a városok­ba (főként a fővárosba) való tömörülésük. Kis leleményességgel, új módszerek alkalmazásával innét könnyebben hathatnak majd az iráni életre, mint régebbi, vidéki környezetükből. A jövő reményeit csak fokozhatja az a tény, hogy maguk az irániak szinte természetüktől fogva mindig a vallási türelmesség hívei voltak s nem keresték so­hasem a konfrontációt másvallású honfitársaikkal. Az iráni világi ke­resztények, akik a két világháború közti idő óta kiváló képzésben ré­szesülnek, szintén nagy reményekre jogosítják egyházaikat.

Next

/
Thumbnails
Contents