A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
iráni keresztények 557 az új Irán: munkáscsalád estebédje - villanyventillátorral és örményeknek is vannak iskoláik) nemcsak egymás előtt nyitották meg, hanem - hosszas átgondolás eredményeképpen - az Iránban élő külföldi keresztények és a Nyugatot ismerő irániak előtt is. Különösen a protestáns intézmények tűnnek ki abban, hogy a különféle egyházak egymással való kontaktusát is előmozdítják. Legnagyobb hátrányuk az iráni keresztény egyházaknak, hogy nincsenek nagy hatással iráni környezetükre. Ez a keleti egyházak esetében abból is érthető, hogy végeredményben nemzeti egyházak és híveik elvárják tőlük, hogy iskoláik, kórházaik, klubjaik és se- gélyző szerveik elsősorban saját fajtájuk érdekeit szolgálják. A keresztény közösségek vagy keresztény vállalkozások vezetői első feladatukat abban látják, hogy hitsorsosaik.segítségére legyenek. A nagy lépésekkel nyugatiasodé iráni elit előtt nem az országukban lévő, hanem a nyugati tanulmányaik alkalmával Nyugaton megismert keresztény egyházak keltik fel az érdeklődést s a nyugati kereszténységgel kapcsolatban felmerülő rokonszenvükben a nyugati hit tisztelete a nyugati technikai és kultúrális eredmények csodálatával keveredik. A tömegek szemében az iráni egyházak a "külföldi" kategóriájában szerepelnek már azért is, mert vezetőik, papjaik nagy része külföldi. A keresztényeknek mindenesetre előnyükre lehet a városokba (főként a fővárosba) való tömörülésük. Kis leleményességgel, új módszerek alkalmazásával innét könnyebben hathatnak majd az iráni életre, mint régebbi, vidéki környezetükből. A jövő reményeit csak fokozhatja az a tény, hogy maguk az irániak szinte természetüktől fogva mindig a vallási türelmesség hívei voltak s nem keresték sohasem a konfrontációt másvallású honfitársaikkal. Az iráni világi keresztények, akik a két világháború közti idő óta kiváló képzésben részesülnek, szintén nagy reményekre jogosítják egyházaikat.