A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
550 a.r anglikán prímással tárgyalásai lényegbevágó megegyezésre vezettek a papi szolgálat és az eucharisztia tanát illetően. Van-e remény arra, hogy ezen az úton bizonyos egységre jussunk s ha igen, milyen lesz ez az egység? A VI. Pál pápánál 1966-ban tett látogatásom után alakult komi- té tagjai valóban nem közönséges "teremtő képzelőerőről" tettek tanúságot, amikor az eucharisztia és a papi küldetés kérdését tanulmányozták. Ez már önmagában is reményekre jogosít. Most a tekintély kérdését tanulmányozzák; a szentírási szövegek és a hagyományok tükrében s természetesen a pápai csalatkozhatatlanság kérdését is. Az anglikán "kommúnió" 24 "társegyház", 365 egyházmegye alkotja világszerte az anglikán közösséget; híveik száma meghalad ja a 65 milliót. • Angliában 43 egyházmegyéjük van, 27 millió, 736 ezer megkeresztelttel (46.429,270 lakosból. 1963-ban 636 papjelöltet szenteltek, 1972-ben 362-őt. 1971- ben 15,511 volt a lelkipásztori tevékenységet folytató papjaik száma. A hívek 3.3%-a járt a vasárnapi istentiszteletre. Az angliai házasságok felét anglikán templomokban kötik. - 1530 óta (Vili. Henrik akkor nevezte ki magát az angol egyház fejévé) az anglikán egyház "állam-egyház", 1662 óta az anglikán egyház statútumai a parlament hatáskörébe tartoztak s a püspököket az uralkodó nevezte ki a "miniszterelnök előterjesztésére". A Yorkban ezidén júliusban összeült általános szinodusuk 270 szavazattal 70 ellenében fogadott el egy beadványt, melyet a kormány elé terjesztettek s azt kérték benne, hogy püspökeik kinevezésében ezentúl döntő befolyása lehessen az anglikánegyháznak. • Öt éve kísérleteznek egy ú.n. "szinodális" kormányzattal, amelynek az a célja, hogy az egyház minél nagyobb autonómiát b/zfos/ffiasson magának belügyei intézésére. Az "általános szino- dusban" a 43 püspökön kívül 500 választott delegátus tevékenykedik (250 a hívek, 250 az alsópapság köréből) s ha a püspököknek meg is van a vétójoguk, a szinodus komoly hatóerőt képvisel az egyház ü- gyeinek intézésében. (1970 előtt a két ősi egyházmegye, Canterbury és York "egybehívott egyházi parlamentjében" a püspökök az általuk az alsópapság köréből kiszemelt kiküldöttekkel tanácskoztak időnként az anglikán egyház ügyeiről.) Ez persze fogós kérdés. De én azért reménykedem abban,-hogy ezen a téren is, mint az eucharisztia és papi küldetés kérdésében, komoly előrehaladást tehet a bizottság, ha "visszafúr" a szentírási alapokra. Végeredményben mi is a lényeges különbség az anglikán és a római egyház között? Elsősorban az az elképzelés, amit a tekintély termé
