A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-12-01 / 12. szám

az anglikán prímással

551

szetéről és gyakorlati alkalmazásáról alakítottak ki maguknak; az egyház, a pápa és a püspökök "hatalmáról" az egyház keretein belül. A- mi bennünk reményt kelt, az az a tény, hogy a tekintély kérdése manapság minden egyházban felvetődik; inkább közös problémánk ez, mint egyszerűen anglikánok vagy protestánsok "szembeállítója" Rómával. Ma sokkal érettebb a helyzet arra, hogy közös erővel keressük ezekre a kérdésekre a megoldást. - Marad természetesen a pápai csalatkoz- hatatlanságproblémája. En úgy veszem észre, hogy a katolikusok, ha állítják is, hogy a pápa bizonyos esetekben csalatkozhatatlan, aránylag nagyon kevés példával állnak elő, ha arról kerül szó, hogy hol is érvényesült és miben ez a csalatkozhatatlanság. Ha a csalatkozhatat- lanság azt jelentené, hogy amikor a Szentlélek az egész egyházat rávezeti az igazságra, a pápának, mint szóvivőnek jut az a feladat, hogy ezt az igazságot proklamálja - akkor a csalatkozhatatlanságnak ez a fogalma nem okozna túl sok nehézséget nekünk. A kérdés veleje azonban az a probléma marad, hogy mit is értünk "egyházon", kik is tartoznak belé és kik nem.

Az anglikánok valamikor a "hídfőállás" szerepéi vállalták a protestáns ésortodox egyházak felé a katolikusokkal szemben. Napjainkban mintha elhalványult volna ez a küldetéstudatuk. Miért?

Az anglikánok ma is "feleúton" vannak a protestánsok és katolikusok között, mivel mindkettőjükhöz rokonvonások fűznek bennünket. "Közvetítő" szerepünkre viszont kevésbé van szükség ma, amikor az egyes egyházak között közvetlenül is kialakultak az ökumenikus kapcsolatok. Rómával kapcsolatos igényeink alapját egyébként se "hídfőállás" jellegünk képezte, hanem inkább az, hogy mi is egyszerűen keresztény egyház vagyunk.

Milyen út áll még nyitva Angliában a "keresztények egysége"előtt, miután az anglikánok és metodisták egység-kísérletei meghiúsultak?

Az angliai "egyesült református egyházak" (1972-ben az angol kongregacionalistákéspresbiteriánusok egyesüléséből születtek) kezdeményezéséből tárgyalásoknak kellene beindulniuk az egyházak között - beleértve a katolikusokat is - az angliai kereszténység egységesítése céljából. A metodista-anglikán tárgyalások kudarca után nem áll többé módjában az anglikánoknak a kezdeményezés, másoknak kell ezen a téren lépéseket tenniük, de biztos vagyok benne, hogy az anglikán egyház kedvezően reagálna ilyenkezdeményezésre. Ha e- zen a vonalon semmi sem történik, annak a veszélynek tesszük ki ma