A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
a szentév és az ószövetség 541 dályozta meg, hogy minden hetedik évben vetetlenül kellett hagyni és csak azt szedhették le róla, ami magától termett. Egyaránt állt ez a szántókra és a szőlőkre. A "szombat-év" termése nem volt a gazda tulajdona, hanem mindenki szabadon gyűjthetett belőle. A "jóbel-év" törvényét az említett fejezetben így találjuk: "Számlálj magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt és a hetedik hónapban *, a hó tizedik napján, az engesztelés idején fűvasd meg a harsonát egész földeteken és tedd szentté az ötvenedik esztendőt és hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert az örvendetes esztendő az. Kapja vissza mindenki akkor a maga birtokát és térjen vissza mindenki eredeti családjához, mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az." A mózesi törvény célja a jóbel-év bevezetésével az volt, hogy megakadályozza a társadalomban a nincstelen proletariátus kialakulását. Minden ötvenedik esztendőben a közben eladott földbirtoknak vissza kellett térnie az eredeti birtokló család tulajdonába. De nem- csakez volt£nnek az esztendőnek a jelentősége. Akit szegénysége arra kényszerített, hogy magát és családját eladja, ahogyan a rabszolgákat szokták eladni, a jóbel-évben az illető és egész családja visszanyerte szabadságát. - "Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát néked: ne terheld rabszolgamunkával, hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad és azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához, atyai birtokához. Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földéről, nem lehet eladni őket rabszolgák módjára." A társadalmi fejlődésnek még kezdetleges fokán álló és megtelepedni még csak szándékozó nép számára a szombat-év és a jóbei -év törvényét a törvényhozó avval igazolja, hogy az ígéret földje éppen úgy a szabadító Jahve (Isten) tulajdona, mint azok, akiket az e- gyiptomi rabszolgaságból kiszabadított és az ígéret földjére vezetett. Mózes harmadik könyvének huszonötödik fejezete részletesen * A hold-évet követve 12, 29 illetve 30 napos hónapra osztották az évet s mivel a hold-év 354 napból állt, időnként "sző kő hó na pof" iktattak be. A hónapokat vagy szómmal, vagy névvel emlegették. I.Niszán (márc/ápr), 2.ljlár (ápr/máj), 3.Szíván (máj/jún), 4.Tammuz (jún/júl), 5.Ab (júl/aug), 6.Elül (aug/szept), 7.Tisri (szept/okt), S.Mardesván (okt/nov), 9.Kislev (nov/dec), lO.Tebet (dec/jan), II.Sebat (jan/febr) és l2.Ádár (febr/márc). Szőkőhónapokként egy második Elült vagy egy második Ádárt iktattak be.
