A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
530 aSQHQlíQíf (fe QüD(3d](3© L"imádkozzunk a Szentatyával!" f urcsán hangzik talán, de valójában annyira hozzászoktunk a — helyi jellegű, kisebb háborúkhoz, hogy azt képzeljük, hogy tulajdonképpabéke állapotában leledzünk, ha a harcok és kegyetlenkedések nem közvetlen szomszédunkban folynak. Pedig a béke sokkal több, sokkal pozitívabb jelenség, semhogy egyszerűen a hadi állapot megszűntét jelentené. Semmi esetre sem szűkíthető a szembenálló erők "egyensúlyának" vagy egy önkényuralom terrorja által teremtett látszólagos nyugalomnak szintjére. Isten, az emberi társadalomnak is teremtője, bizonyos "rendet" is oltott az ember társadalmi ösztöneibe; ezt kell az emberiségnek megvalósítania s ennek a rendnek megbecsüléséből születik meg az igazi béke. Szent Ágoston használta először az Isten Városáról írt munkájában a meghatározást: "a béke az a nyugalom, amelyik a rendből születik meg". A zsinat Gaudium et Spes konstitúciója pedig Izajás (32,17) szavait kölcsönzi, amikor azt mondja: "a békét az i- gazságosság hozza" (GS 78). a z emberi kapcsolatokat és viszonyulásokat az igazságosság irányítja az anyagi javak terén, ahol a törvények révén gondoskodhatunk legkönnyebben mindenki igényeinek akielégítéséről. De agazdasági szempontokat (amelyek kétségtelenül fontosak) nem elég csak önmagukban szem előtt tartanunk; az emberi személy jogainak szélesebb távlatában kell mindezt szemlélnünk. Ahhoz, hogy igazán emberhez méltóvá tegyük az életet, nem e- lég csak élelemről, ruháról, lakásról, munkáról és mindezek biztonságáról gondoskodnunk, hanem azt is lehetővé.kell tennünk, hogy mindenember szabadon választhassa meg élet-státusát, alapíthasson csa- * * Általános imaszándék: "...hogy békénk a szeretet gyümölcse lehessen, mert egyedül ez képes megadni az 'igazságoson' túlmenő többletet."
