A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-11-01 / 11. szám
I getek voltak a résztvevők s mindegyikük a társadalomtudományok szakemberein kívül papokkal, hithírdetőkkel is képviseltette magát - valamennyien bő tapasztalattal rendelkezvén az illető államok keresztény közösségeiben végbemenő társadalmi és politikai változások, eltolódások jelenségeit illetően. A konferencia tulajdonképpen a lelkipásztori módszerek megújulásának kérdésével foglalkozott abból a feltevésből kiindulva, hogy akadémikusok és lelkipásztorok őszinte eszmecseréje alkalmat adhat arra, hogy új fényt derítsen a helyi egyházakra, mint evangéliumi közösségekre és mint - ugyanakkor - olyan intézményekre, amelyek kétségtelenül befolyásolják egy-egy fejlődő országban a társadalmi i- gazságosság kialakulásának folyamatát. A konferencia technikai menete úgy alakult, hogy egy-egy előadó beszámolót tartott egy-egy olyan tipikus esetről, amely egyházában a megújulás erőit hozta mozgásba. Az ilyen előadásokat követték aztán hozzászólások és viták, amelyek a leszűrt következtetéseket igyekeztek az "általános érvényű" tapasztalat szintjére emelni s valamiképpen hasonló helyzetekben követhető megoldásként bemutatni. Érdekes, hogy a legtöbb esetben bizonyos krízisre következett mindig az illető egyházak változási, megújulási törekvése. F==irazíliáhan például a hatvanas években a szegények között feltű- nő nagy hatással kezdtek marxisták és pünkösdisták dolgozni. Ez a körülmény késztette ott az egyházat, hogy az új helyzethez jobban alkalmazkodó lelkipásztori módszerekkel kísérletezzen a szegények között. A hatvannégyes évektől kezdve (amikor a katona kormány kezdte tekintetbe nem venni az emberi szabadságjogokat és annak is jelét adta, hogy nem kíván a javak igazságosabb elosztásának fogas kérdésével bajlódni) pedig a szegénynegyedek katolikus plébániái tudatosan arra kezdtek törekedni, hogy bizonyos "méltóság tu da tot" fejlesszenek ki a szegényekben és tudatosítsák bennük elidegeníthetetlen emberi jogaikat. Dél-Afrikában szintén a hatvanas években - a fekete ellenzéki mozgalmak brutális elnyomásának idején - indult el az ottani (a búrokról) "Holland Reformátusnak" nevezett egyházban az a törekvés, (világiakból és papokból alakult kisebb csoportban), hogy integrálják (feketék fehérekkel keveredve) egyházközségeiket. Ebből a törekvésből született meg az ú.n. "Keresztény Intézet", amely a többi egyházra, az anglikánokra és katolikusokra is, serkentően hatott s ma külön központja van az elkülönült fekete egyházak lelkészeinek teológiai kiképzésére is. Tanzániában, ahol az utóbbi évtized a nemzeti öntudat kimun500 új lelkipásztori "stratégia"
