A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
49 Qqüűquqí] J§ Odűálás Imádkozzunk a Szentatyával: 1. szeretettel * ••• a kettő, Isten szeretete és embertársaink szeretete mindig ismertetőjele volt az autentikus kereszténységnek. Az őskeresztények pogány kortársai tanúi lehettek annak, miként adják oda életüket is Istenükért, a Beléje vetett hitért a keresztények; s annak is, hogyan segítették, védték, szerették egymást. Jó, ha t i s z tá z z uk a fogalmakat a keresztény A "kettős" szeretet szeretet vonalán is, mert ez a szeretet tulajdonképpen kétféle. Az Isten szeretete nem u- gyanaz, mint embertársaink, felebarátunk szeretete. Ezt maga Krisztus már világosan érzékeltette. Amikor az ismert evangéliumi jelenetben (Mk. 12, 28-34) az írástudó az "első és legfőbb" parancsolat u- tán érdeklődik, Jézus világosan körvonalazza: Istent teljes szívünkből, teljes lelkűnkből, minden erőnkből kell szeretnünk. Ez Krisztus szerint az "első" parancsolat s ehhez hasonló a "második"» szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A jézus! szavak tulajdonképpen mindjárt megjelölik akülönbsé* get is a két szeretet között. Istent szinte egész lényünk állandó odaadásával kell szeretnünk. A felebaráti szeretetnek viszont önszeretetünk a mércéje. Egy más alkalommal (Mt. 7,12) így fogalmazta ezt az igazságot a Mester: Amit akartok, hogy az emberek nektek tegyenek, azt tegyétek ti is nekik. Az apostolok is értették ezt a különbséget. Szent János például, akinek számtalan mélyenszántó fejtegetését ösmerjük a szeretetről, világosan kiemeli, hogy a felebaráti szeretet bennünk Isten szereteté- nek a gyümölcse; nem azonos Isten szeretetével s annak nem is egyetlen lehetséges megnyilvánulása. Fontos ezt tisztán látnunk manapság, * Általános imaszándékt "...hogy o keresztények az egész világ előtt te- gyenek tanúságot Isten és embertársuk szeretetéről."
