A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-11-01 / 11. szám
490 a "Teremtés könyve' 5. Míg a növény és állatvilágot az Isten fajuk szerint teremti meg, vagyis a flóra és fauna teljes gazdagságában és sokaságában jelenik meg ezen a földön, addig az Isten az embert a maga képére férfiúnak és asszonynak teremti. 6. Az ember teremtéséről szóló résznek természetesen az a legünnepélyesebb vonása, hogy az Isten a maga képére és hasonlatosságára teremti az embert. Mit akart evvel hangsúlyozni a Kr.e. 5. században e teremtéstörténetet megfogalmazó szent szerző? Vagy csak véletlenül, költői képként írta, hogy az Isten a maga képére teremtette az embert? Vagy a szomszédos népek mítoszaiból cseng itt vissza valami? Eltekintve attól, hogy mindeddig egyetlen olyan kifejezést sem lehet fel- mutani, ami megmagyarázná, mint irodalmi vagy vallástörténeti hatás, ezt a kifejezést - ettől tehát eltekintve, a formula, hogy Elo- chím az embert a maga képére teremtette, a szent szerző öntudatos világlátásának és lelkiségének egyik legsajátosabb eleme. Azért használja ezt a formulát, mert vele egy nagyon mély és szent dolgot akar kifejezni. Lássuk csak közelebbről, hogy mi az a vallási igazság, amelyet a teremtéstörténet szerzője az ember teremtésének az elbeszélésével közölni akar. - Kettőre kellett vigyáznia: l/ne emelje az embert Isten mellé - 2/ne minősítse az állatvilág legfejlettebb egyedének. - Hogyan sikerül az ember helyét szabatosan meghatároznia? Első, ami szemünkbe ötlik, az, hogy a szerző szándékosan háromszor állítja: az embert az Isten teremtette. Evvel mintegy azt hangsúlyozza, hogy az ember és az Isten között mindég megmarad a Teremtő és a teremtmény közti távolság. De a szerző az embert az egész teremtett világgal szembehelyezi, az Isten mellé állítja a kifejezéssel, hogy Isten őt a maga képére teremtette. Vagyis az egyik oldalon az Istent és a képére teremtett embert, a másik oldalon meg a világmindenséget látjuk. Azaz a szerző tanítása szerint: l/az ember lényege szerint különbözik minden mástól; 2/ennek a lényeges különbségnek pedig az alapja az, hogy az ember különös kapcsolatban áll az Isten világával. Hogy mennyire fontosnak tartja a szerző annak hangsúlyozását, hogy az Isten a maga képére teremtette az embert, az abból is világos, hogy nem Sokkal később, a Teremtés könyve 5. fejezetében visszatér erre: "Azon a napon, melyen az Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta. Férfiúnak és asszonynak teremtette és megáldotta és Adámnak nevezte el ő
