A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-11-01 / 11. szám

lelki vezető 483 Az evangelizálás munkájában való részvétel többféle lehet. Le­het pusztánegy szép keresztény élet jópéldája imában, áldozatban, a- lamizsnálkodásban, a felebaráti szeretet cselekedeteiben. De lehet szorosabb értelemben vett apostolkodás is, mint például a katekizmus, a hit elemeinek megismertetése fiatalokkal vagy idősebbekkel. Ez az utóbbi nem kis felelősséggel jár s nem is mindenki vállalkozik reá, bár nem kell visszariadni ettől sem s az utóbbi időben az egyház is egyre többször és egy­re többeket kér fel erre vagy bíz meg ezzel a feladattal. A missziókban egyébként az evangélium hirdetésével is kezde­nek világiak foglalkozni. Ezek bi­zonyoskiképzésen mennek át, el­méleti és gyakorlati ismereteikből vizsgáznak és ígéretet tesznek ar­ra, hogy evangéliumhírdetésüket mindig az egyház tanítótekintélyének vetik alá. Rendszerint olyan embertípusokból kerülnek ki, akik Istent is, a lelkeket is az átlagnál mélyebben szeretik. Ez a magyarázata munkájuk sikereinek is, nem tanulmányaik. Különben sem teológiai ismeretekben képezik őket. A szívre, nem az észre támaszkodó val­lási ismeretek fontosak náluk - csak ezek szólnak hallgatóságuk szí­véhez is. - Számuk ma még nem nagy; sok helyen az igényeket sem fedi. Missziós imaszándékunk őket idézi elsősorban elénk. Arra kell kérnünk az Egek Urát, hogy belőlük küldjön minél többet szőlejébe. XelkiVezet#- Józan tanácsok a keresztény tökéletességhez ­risztus Urunk szerint az Isten vetésében együtt van a búza a konkollyal aratásig. Krisztus Misztikus Testében, amely az egyház, talán így tehetnénk meg a meg­különböztetést: vannak szentek és vannak bűnösök, és ami a kettő közé esik - minden színben és árnyalatban. A szentek között vannak, akik ártatlanul nőttek bele a szentek sorába és vannak, akik a bűnből tértek meg Krisztushoz és megtéré­sük olyan belső változást hozott, mely az életszentség magaslatára lendítette őket. Es azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az A bűnösök Megváltója \/’ilágiaknak az egyház após• toli munkáiban való részvétele néma végső szükségben elenged­hetetlen "tartalék erők” bevetését jelenti. Az apostoli munkákra tu­lajdonképpen minden hívő mag á­tól Krisztustól kapott meghívást.

Next

/
Thumbnails
Contents