A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-11-01 / 11. szám
484 lelki vezető egyház legnagyobb és leghatékonyabb szentjei azok, akik a bűnbánat által lettek szentek. Kezdve Pétertől, Mária-Magdolnától, Pálon és Ágostonon át Szent Ferencig, Szent Ignácig és egész a mai napig. Életük átütő ereje szüntelen figyelmeztetés abűnös ember számára, hogy Krisztus, a Megváltó által sohasem késő a megtérés; hogy ami elromlott, megjavítható; hogy Krisztus Urunk a bűnösök Megváltója... Nem az egészségesekért jött, hanem a betegekért... Kegyelmével ilyent is tud művelni a bűnös, gyenge emberben... Nem hiába volt sok-sok, minden rendű és rangú szentnek szüntelen nógató- ja: "Ha ők, én miért ne? Felkelek és Atyámhoz megyek." Ma sokat beszélnek egy "jobb világ építéséről". Valaki erre szellemesen megjegyezte: Jobb világot legjobban a megtért bűnösökből lehetne építeni, amit a régi magyar népbölcsesség úgy fejezett ki a közmondásban, hogy "a legjobb betyárokból lesznek a legjobb pandúrok" - persze "kegyelmi" értelemben. Mert szinte elkerülhetetlen a hatásuk az igazán és teljesen megtért embereknek a környezetükre, a társadalomra... Hiszen ez is gyenge, bűnös ember, mint én, és mivé lehet az ember! szentek és a bűnösök közti sokrétegű, színes sokaságban legve- szedelmesebbek azok, akiknek "életszentsége" elriasztó, mert túlzásokba estek a jó gyakorlásában és eltorzítják az eszményt - teljesen jószándékkal sokszor, gyakran vakbuzgósággal - akik "megvetik a bűnöst bűne miatt, akik ítélkeznek elevenek és holtak felett. Az ájtatoskodó, gyakran áldozó személyek, akik az embertársi szeretet vonalán hiányosnak találtatnak - mert Istent úgy szeretik, hogy felebarátjukkal szemben fölényesek vagy közönyösek. Ezekről mondják a megriadt Istenkeresők: "No, ezek is a szenteket a lábuknál fogva húzzák le az égből, de ha ez az életszentség, köszönjük, nem kérünk belőle." Egy másik veszedelmes réteg azokból tevődik össze, akik úgy érzik, hogy ők "nem bűnösök" és ebben a bűnös világban kell, mint száműzetésben sínylődniük. Hogy Isten hogyan engedheti meg, hogy az olyan jó emberek, mint ők, annyit szenvedjenek a "bűnösök" miatt. .. Amikor a kereszten szenvedő Krisztusra néznek, nem a maguk bűneit siratják, hanem sajnálják Jézust, hogy azokért a cudar rossz emberekért annyit szenvedett - de "értem nem, ugy-e Jézusom, te tudod, hogy én milyen jó vagyok"... "Nem vagyok olyan, mint az a vámos, ott..." Jó, hogy még azt nem gondolják, hogy talán ők is áteredő bűn nélkül születtek...
