A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-10-01 / 10. szám

ankét a hitről

467

Qz én számomra a hit a hittannal kezdődött. De ez is csak egy tantárgy maradt volna a sok közül s csak egy Jézus nevű csodálatos valakinek a történeti alakjával ismerkedtem volna meg általa, ha ugyanakkor nem áradt volna Alakjából felém valami csodálatos vonzóerő, ami egész lényemet egész életemre megkapta. Ha valaki nagyon akarja, mondhatja, hogy a Szentlélek ereje nyitotta fel elmémet annak megértésére, hogy az Atya szereteté- ben elküldte hozzánk Fiát, O pedig feltárta előttem az Atya irántam való szeretetét. De ez csak elméleti részletezés. Számomra a hitem egy egyszerű, oszthatatlan élmény.

38 éves férfi

vj° szüleimtől kaptam első ismereteimet az evangéliumról. Szerencsés voltam abban is, hogy 15-16 éves "gondolkodó" koromban jó hittanárunk is volt. Későbbiek folyamán ezernyi alkalommal szolgált az é- letem, hogy újra-meg-újra "felfedezzem" az evangéliumot, megifji'N som, új jóalakítsam, "korszerűsítsem" - a magam életkorához • a hitemet. Igazat megvallva nem is tudnám meghatározni, mi volt a döntő tényező abban, hogy hívő lettem. S hogy hívő maradok • hiszen a- kad ma is bőven alkalmam arra, hogy élmények vagy eszmék nevében mindent faképnél hagyjak. Mégsem teszem. Nem tudom miért. Csak azt tudom, hogy hit nélkül nem érezném egész embernek magamat.

45 éves férfi

Megtérésemnek személyes élményeim - drámának is mondhatnám őket - voltak az okai. Eszmélődések, olvasmányok és egy tökéletes "százötven fokos" fordulat. Közben az igazságoknak olyan "fénye", amely azóta is tartja bennem a lelket. Nem hiányoztak megpróbáltatások az életemből azóta sem és a hitem nélkül, nem is tudom, mi lett volna velem. Ez az egyetlen szilárd pont, amibe kapaszkodhatok. Azt is érzem, hogy nem "akarat" dolgaahit. Nem is az értelemé, amely továbbra is homályt, fájdalmas elhagyatottságot érezhet, amikor az Igazság fénye elrejtőzik vagy szinte elérhetetlenné válik. De az a tapasztalatom, hogy bármilyen hosszú is egy-egy ilyen lelki és kedélyi "alagút", egyszer mindig vége szakad s a vaksötétből a verőfényre kerülünk. ..

71 éves asszony

|\Jem gondolnám, hogy csak úgy a magam elhatározásából egyik napról a másikra eldönthetném: mostantól kezdve pedig hinni fogok. Az