A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-09-01 / 9. szám

Barabanov

409

^ amelyik az orosz egyháznak az ökumenikus mozgalomban játszott '■ szerepét bírálja. Ismeretes, hogy a moszkvai pátriárkátus (szovjet állami engedéllyel) 1961 óta tagja az Ökumenikus Tanácsnak és feltűnően aktív szerepet vállal t a kereszténységnek ebben a nemzetközi szervezetében. Különösen arról ismertek, hogy azonnal és a botránko- zás szélsőséges hangnemében tiltakoznak, valahányszor wlaki kétségbe meri vonni, hogy a Szovjetunióban a legideálisabb vallási állapotok léteznek. Barabanov azonban nemcsak őket vádolja árulással, hanem az ökumenikus mozgalom nemzetközi fórumán sürgölődő egyházi "diplomatáknak" is felteszi a kérdést: ki t is képviselnek?

A. keresztények egységének nemes ügyét szolgáló ökumenikus tö- rekvéseket - mint ma egyébként minden mozgalmat - az "ál- képviseletek" veszélye fenyegeti. A politikai illúziók paraziták módjára elszaporodtak s a néma és felelősség-mentes embertömegek bizalmából élnek. De mindig szükségük van terjesztőkre, védőkre - egy szóval: képviselőkre is. Főként egy parancsuralomra berendezett államban sürög-forog tevékenyen az ilyen képviseleteknek egész komplexuma egy előre lefektetett program szolgálatában, de tulajdonképpen senkit sem képviselve. Azaz a rendszert mégis képviselik, de nem a tömegeket. Az igazi és az ál-képviseletek között különösen ott nehéz különbséget tenni, ahol különböző politikai vagy szellemi á- ramlatok képviselői találkoznak egymással.

Ennek a fonák helyzetnek a veszélyei akkor érzékelhetők legkézzelfoghatóbban, a- mikor Nyugat humanistái (írók, költők és e- gyebek) találkoznak és párbeszédbe elegyednek Kelet "humanistáival". A szavak egyformák, mindkét oldalon a békét és az igazságosságot hangoztatják; a baj csak az, hogy a nyugatiak el is hiszik keleti partnereikről, hogy valóban humanisták és elfelejtik, hogy egy parancsuralom humanistái csak szemfényvesztés céljait szolgálják, mégha világbékéről vagy az elnyomott népek felszabadításáról szónokolnak is.

I je ugyanez a veszély forog fenn nyugati és keleti egyháziak találkozásai esetében is.

Magában az ökumenikus mozgalomban is, ahol a keleti egyháziak ál-képviselősége mindjárt kitűnik, amikor saját egyházuk elnyomott állapo- orosz templomban