A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8. szám
372 családi struktúrák DékAmerikában ták magukat, hogy az olasz életet a család vonalán még mindig mindent elsöprő többségben a keresztény eszmék irányítják, egy népszavazással akarták a válási törvényt érvényteleníteni. Tévedésükre 1974. május 20-án az esti rádióadások ébresztették őket: 19 millió olasz szavazott (13 millió ellenében) a válási törvény mellett. ♦ Az állam és egyház olaszhoni viszonyának abékéje akét fél merevségével és engedékenységével van egyenes összefüggésben. Az o- lasz Risorgimento azt képzelte, hogy az olasz nagyság útját a "római kérdés" állja el. Cavour szellemi unokáinak fájó sebe, hogy az egyesült Olaszországból soha nem lett nagyhatalom; álmuknak, a modem és szekularizált Rómának, még mindig a vallás révén jelentős Róma hiúsítja meg a valóságra válását. - Az egyház kigyógyult abból a halálosnak vélt sebből, amelyet Róma elfoglalása jelentett számára. Ha jobban tudna ügyelni egy nemzet politikai érzékenységére, az az olaszoknak is, a katolicizmusnak is, csak javára válna. Egy kis keresztény család-szociológia: Családi struktúrák Dél-Ametikában ^évedne, aki azt gondolná, hogy Dél-Amerikában a családszocio- • lógiának és a családi statisztikáknak Nyugat-Európában vagy fisz ak-Amerikában megszokott fogalmaival lehet dolgozni. A megszokott "polgári" családi miliő mértéke itt már azért sem érvényes, mert például Argentínában 60%-a a kenyérkeresőknek az alacsonyabb fizetési kategóriába tartozik és sem lakás, sem étkezés, sem iskolázási lehetőségek szemszögéből nem éri el a polgári nívót. További nyolc délamerikai államban ez az arány még rosszabb: a kenyérkeresők 80%-a tartozik az alacsonyabb fizetési osztályokba; hat másik államban pedig ez az arányszám 90% körül mozog. Ha például azt a kérdést vetjük fel, mi a házasulandók átlagos életkora és az Egyesült Nemzetek demográfiai évkönyvében nézünk utána az adatoknak, azt találjuk, hogy ez a délamerikai államokban is a 20-29 életévek közé esik. Csakhogy ezek az adatok nem felelnek meg a valóságnak, mert a házasságkötés - a jobb módú társadalmi rétegeket kivéve - rendszerint egy huzamosabb együttélés törvénye- sítését jelenti. A házasságkötéshez szükséges törvényes életkor a legtöbb államban 14-16 a férfi, 12-14 a nő számára s az alacsonyabb néprétegekben a szegénység és lakáskörülmények már gyerekkorban
