A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8. szám
a "római kérdés' 371 resztény lelkiismeretüket kövessék pártjuk és jelöltjük megválogatá- sában - ami messzire esik a múltbeli gyakorlattól, amikor pártokat és személyeket neveztek mega "prédikációkban", akikre a jó keresztényeknek illett leadniuk a szavazatukat. A légkör megváltoztatásában nagy része volt XXIII. János pápának, aki az állam és egyház viszonyának aggiomamentóját is szerette volna megvalósítani. A megválasztásához táviratilag gratuláló olasz liberálisok (a risorgimentó antiklerikális pártja) vezetőjének áldását küldte köszönő soraival; az olasz királyság kikiáltásának 100. évfordulóján pedig a 19. századbeli risorgimentót olyan nemzeti mozgalomnak nevezte, amelyre büszkék lehetnek az olaszok s hálát adhatnak érte a Gondviselésnek. A pápa mindenesetre ki akarta vonni a Vatikánt az olasz politikai élet közvetlen közeléből s azt tartotta, hogy az olasz hívek politikai lelkiismeretének kifejlesztése és irányítása az olasz püspöki kar feladata, nem a Vatikáné. Közben, 1967-ben újból felmerült a konkordátum az olasz parlamenti vitákban. Szocialisták, republikánusok, liberálisok és az olasz szociális mozgalom (a fasizmus ideológiájának örökösei) javasolták egy kommissió kinevezését a kérdés tanulmányozására. A szocialisták az állam és egyház szétválasztását akarják, a liberálisok az állami mindenhatóságról vallott régi teóriáikat hangoztatják, amelyek nem egyeztethetők össze a konkordátummal; a fasizmus szellemi hagyatékának örökösei és a keresztény demokrácia nem akarja felmondani, csak módosítani a konkordátumot. A progresszív katolikusok a második vatikáni zsinat szellemére hivatkozva a konkordátumokat a történelmi múlt ereklyéinek tartják; ezeknek nincs keresnivalójuk a ma egyházában. A katolikusok nagy többsége (s ez az olasz püspöki kar hivatalos álláspontja is) a konkordátumot szükségesnek tartják, de a változott körülményeknek megfelelően, újjáalakítását kívánnák. A helyzetet csak elmérgesítette a parlamentben 1970. december elsején megszavazott (164-150 ellenében) válási törvény, amely- lyel kapcsolatban az akkor ázsiai útján lévő VI. Pál mindjárt rosz- szalóan nyilatkozott, hazatérve a bíborosi kollégium előtt is beszélt e kérdésről, a Vatikán pedig diplomáciai jegyzékben tiltakozott az olasz kormánynál s a konkordátum megsértését emlegette. Ez a jegyzék újból felkavarta a kedélyeket. Az egyház ismét az állam ügyeibe avatkozott bele - mondták az állami mindenhatóság hívei. A katolikusok pedig a válási törvény parlamenti áterő- szakolása miatt voltak elkeseredve s mivel abban a tévhitben ringat
