A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8. szám
a "római kérdés' egy szerződés- és egy konkordátum része. A szerződés hivatalosan elismeri a Vatikánváros területenkívüliségét és szuverénitását s ezzel megoldja a "római kérdést"; a konkordátum a katolikus egyház olaszországi működését szabályozta. Az egyezményt az olaszok nagy többsége megkönnyebbüléssel fogadta. Csak két csoport nem volt megelégedve vele: a régi vágású liberálisok, akik a risorgimentó eszméinek elárulását látták benne az állam részéről, és az az akkor jelentéktelen kis számú katolikus csoport, amelyik az egyháznak a fasiszta állammal való kooperációját ellenezte. - Az elkövetkező években az egyezmény kiállta a pró- Jt bát. Az állam és egyház viszonya Olaszországban még a második világháború idején is kielégítő maradt annak ellenére, hogy XII. Pi- usz csak nehezen tudta a Vatikán semlegességét biztosítani egy hadviselő állam kellős közepében. ^\mikor 1946. június másodikén kikiáltották az olasz köztársaságot, nemzetgyűlést is hívtak egybe, amelyik egy új alkotmány megszövegezésének feladatát kapta. Ezen elkerülhetetlen volt, hogy az állam és egyház kapcsolatai újból vita tárgyát ne alkossák. Ez a vita sokszor volt türelmetlen, polemizáló és közönséges színvonalú. A felkavart por és kedélyek leülepedése és lecsillapodása után azonban valahogy mégis a mérséklet és a józan ész győzedelmeskedett és két lényeges döntéshez vezetett. Az egyik: az olasz államot nem-vallásos (akonfesszionális) államnak nyilvánították; a másik: a lateráni egyezményt újból megerősítették. Nemcsak megerősítették, hanem az új alkotmányba kifejezetten beléfoglalták s azt remélték, hogy ezzel az állam és a katolikusok között véglegesen biztosítják a békét. Alig ratifikálták azonban az alkotmányt, az olasz államot (1948 -ban) máris a kommunista hatalomátvétel fenyegette. Az áprilisi választások előkészítéséből, a kommunista veszély elhárításából az egyház alaposan kivette részét. Kevés kivétellel - azt mondhatjuk, hogy a pápától kezdve az apácákig és szürke kis káplánokig - minden egyházi személy a keresztény demokrácia mögé sorakozott fel s annak számára toborzott szavazót. Ez a tevékenység nem egy politikai tollat borzolt fel s maradandóan rossz benyomást hagyott azokban, akik nem rajongtak azért, hogy a Vatikán nyíltan beleavatkozik az ország politikai életűje és egy politikai párt, a keresztény demokrácia politikusait manipulálja. A keresztény demokrácia és a Vatikán szoros kapcsolatai egy időre azóta feloldódtak. Az 1968-as választások alkalmával például templomi szószékekről csak annyit mondottak, hogy a választók ke3^)
