A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-08-01 / 8. szám

a "római kérdés"

369

gyedül Velence (akkor még Ausztria fennhatósága alatt) és Latium (a pápai államban) voltak kivételek. Cavour azonban gyors egymásutánban proklamálta az egyesült olasz királyság létrejöttét (1861. március 14.) s alig két hétre rá (márc. 27.) azt is kihirdette, hogy az űj, egyesült király- IX- P,usz ság fővárosa Róma. Az akkor még a pápai állam székhelye volt és francia zuávok biztosították védelmét. dm ét.

Cavour valláspolitikája ügyetlenül antiklerikális volt. Törvényeket hozott, amelyek értelmében az állam egyházi birtokokra tehette rákezét, szerzetesrendeket oszlathatott fel vagy utasíthatott ki. Hirtelen halt meg, 1861 júniusában (ötvenegy éves volt), szellemi hagyatéka azonban maradandóan vallás- és pápaellenessé bélyegezte a risorgimentó törekvéseit.

Amikor a francia-porosz háború következtében kivonták a pápai államból a francia csapatokat, nyitva állt az út Róma elfoglalása felé. IX. Piusz igazságtalan és jogtalan erőszaknak nevezte Róma bekebelezését és elzárkózott attól, hogy a város új uraival egyezkedjék. A kérdés politikai jellegű volt, a pápa viszont lelkipásztori aggodalmakra hivatkozott, a kormány vallásellenes beállítottságát kifogásolta és azt emlegette, hogy Péter örökének, a pápai államnak ő csak gondnoka, nem tulajdonosa s így nem áll módjában, hogy lemondjon arról, ami nem is az övé. Végül azt is hangoztatta, hogy lelki küldetésének szabadon csak világi hatalma (a pápai állam) birtokában tehet eleget.

Mai szemmel nézve kétségtelen, hogy a pápa történelmi hagyományok csapdájában vergődött; nem volt képessége arra, hogy a kor adottságaihoz szabja a pápaság politikáját. A katolikusok nagy többsége hasonló helyzetben volt. Aránylag kicsi azoknak a száma, akik történelmi intuíciójukkal épp a pápaság "felszabadulását" látták a pápai állam elvesztésében és épp ezért gondviselésszerűnek mondották Róma elfoglalását. A kormány szerette volna feloldani az ellentéteket, a pápa azonban nem volt hajlandó tárgyalásokba kezdeni s amikor a parlament 1871-ben megszavazta az ú.n. garancia-törvényt, ami bizonyos engedményeket tartalmazott, a pápa nemcsak visszautasította, hanem a katolikusoknak megtiltotta, hogy az olasz politikai életben tevékeny részt vegyenek. Az elkövetkező esztendők a klerikalizmus és antiklerikalizmus kitöréseit hozták magukkal s vészesen állandósították az olasz társadalom megoszlását.

óta persze sok víz lefolyt a Tiberisen... Mussolini és XI. Piusz 1929. február 11-én megkötötték a lateráni egyezményt. Ennek voll