A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-08-01 / 8. szám

a lőcsfalvi pap naplójából

353

így is történt. Ott volt az egész család és rokonság, szomszédság. A nagyszobában volt megterítve. Minden készen volt a torra. Megkérték papjukat, végezze az asztali áldást. Letelepedtek.- Főúr és gyászoló családom! - szólal meg az öreg gazda - Mielőtt ennének, hát tuggyák meg minnyájan, hogy amit esznek, azt még az én áldott jó Marim maga készítette, mielőtt meghótt vóna. Ez az utósó tőtöttkáposzta, amit főzött meg az utósó kalács, amit sütött. Melyhe szomorú jóétvágyat kívánok mindenkinek.

Az öreg ott ült a papja mellett. Nem sokat evett, csak csipegetett, mert nagyon bántotta a Mari elvesztése. De mint mondta: "mosmár" megnyugszik, mert "szép halála vót".- Persze eztet a főúr nem tuggya, mer éppeg nem vót otthon, mikor a Józsi fiam kereste, oszt a káplán úr gyütt ki.

Mindenki elfelejtett most enni. Nem hagyta őket a kíváncsiság, mert tudott dolog, hogy rágás közben az evési művelet akadályozza a fület a jó hallásban és az öregnek nem volt valami harsány hangja. Erezték, hogy most igen fontos dolgot fog a napvilágra hozni.- Mer az úgy vót, hogy felébrettem éccaka valami nagy csörömpölésre, sürgésre-forgásra. Hallgatóztam, hogy mi az iskátuja lehet az, hogy mi a csuda kerülgeti a házunk iljen setét éccaka? Ki- kiátok: Mari, te vagy a? - Mer látom, hogy üres az ágya.- Én, én. Kend csak aluggyék nyugottan, mer sok a dógom.- Tán biz lagzira készűsz vagy mi? - mondom neki, ahogy be- dugi a fej it az ajtón.- Nem én. Csak kitakarítom a házat, meg sütök-főzök.- Nem ment tán el a jódógod, Mari? Illenkor, setéccséges écca- kának idejin, felvered még a szomszédokat is.- Kend csak aluggyon, ha mondom, mer nemsokára úgyse lesz, aki kitakaríccson meg főzzön kendre! Mire kivirrad, máj készen leszek.- Hát tán itt akarsz hagyni, vagy mi? Hová készűsz?- Ne törje azon kend a fejit. Mondom, csak aluggyon.

De nem akart álom gyünni a szememre, mer csak zörgött, ssörömpölt a házba. Végre mégis legyőzött az álom.

♦