A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8. szám
352 a lőcsfalvi pap naplójából tása következtében tekintélye egyre csökkent, számos lépésével csak ellenségeinek a táborát növelte. Keményen síkra szállt a püspökök függetlensége érdekében, sürgette a szerzetesélet fegyelmét, fejlesztette az egyházi tudományokat. Mégis azok közé a pápák közé tartozik, akik nagyon is megtapasztalták a koronázásuk alkalmával elhangzó figyelmeztetést: "Mint a kenderkóc lángja, úgy lobban el a világ dicsősége..." Szeder Mihályt A lőcsfalvi pap naplójából: P adáron, a filiálisban, nagy temetés volt. Ott volt a falucska apraja-nagyja. Úgy rajzottak a Kaszásékudvarán, ahol Kaszás Mári néni feküdt a ravatalon, mint a méhek az udvar végén, ahol a kertbe fut. Kaszás gazda híres ember volt Padáron, mert az ő fejből pattant ki annakidején a nagy ötlet, mikor a harangvételt tervezték kicsi kápolna-templomuk tornyába, hogy minden méhesgazda ajánljon fel egy kas méhet és azok a harang-alapra mézeljenek, míg ki nincs a szükséges pénz. Talán azért is csilingel olyan szívhez szólóan most a harang a toronyban élettársa, Mari néni felett. Vártát a lőcsfalvi pap érkezését, aki rövidesen meg is jött és a helybeli tanítónő kántorkodása mellett olyan szép temetést adott Mari néninek, hogy szem nem maradt szárazon. Persze ennek más oka is van, mint a szép szertartás meg az érzékeny búcsúztató. Az egész falú tudta és ezért el lehet mondani - vagyis: halljuk inkább az öreg Kaszás gazdát majd elmondani. A temetőbe ugyan már nem tudta kikísémi párját, mert öreg lábai megtagadták jó ideje az engedelmességet gazdájuknak. A házudvaron végzett szertartás alatt is egy nagy székben ült a koporsó mellett, mint valami szomorú király a trónján. Mielőtt a pap indult volna a temetőbe, magához kérette és azt mondja:- Főúr, legyen itt a temetés után a toron, mer nagy mondanivalóm lenne. Kaszás gazda nagy bánata ♦
