A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-07-01 / 7. szám

300

szentbeszéd tunk egy jőbarátunkat - mindezt abbanahiszemben, hogy úgysem jönnek rá. S ha rajtakaptak, ilyenkor is körömszakadtáig tagadtunk, de ugyanakkor készen voltunk a "legrosszabbra" is, a "büntetésre", tetteink elkerülhetetlen következményeire. A 'tüntetés" aztán megköny- nyebbüléssel is járt; megkaptuk, amit megérdemeltünk, elcsitíthattuk vele a lelkiismeretfurdalásunkat. Szinte csalódást okozott, ha a megbántott fél nem 'bünteteti!', csak annyit mondott: "Máskor ezt ne csináld!"

Simon Péteren is hasonló érzés vehetett erőt. Tudatában volt ő is annak, mit tett s várta érte a szidást, talán a vezetői helyétől való megfosztást is vagy a kizárást az apostolok köréből. Kiugrott a csónakból és partra úszott, hadd essen túl minél előbb azon, ami úgyis elkerülhetetlen. Jézus azonban szidás helyett étellel kínálj a őt is, mint a többi apostolt s afejmosás helyett csak a felől érdeklődik, szereti-e őt Péter igazán. S miután háromszor is igennel válaszolt, minden el lett felejtve. Az egyszerű halász egy életen át gondolkodhatott azon, ami történt. A legnehezebb órákban árulta el Mesterét és még csak össze sem szidták. Csak a szeretetét kellett újból bizonygatnia; se elégtételt, se bánatot nem követeltek rajta. Ilyen szokatlan gesztussal indult neki jövőjének az egyház.

A tóparton történtekből két következtetést vonhatunk. Az egyik: szinte érthetetlenül könnyű rászolgálni Jézus és az ő mennyei Atyja bocsánatára. Alig kell valamit tennünk azért, hogy kiérdemeljük. Nem is értjük egészen, annyira ellentmond ez mindannak, amit gyerekkorunkban hallottunk a bánatról, annak is a "tökéletes" formájáról, az önvizsgálattal járó önámítás lehetőségeiről, bűneink legapróbb részleteinek felderítéséről, őszinte erősfogadásról. Akkor mindez természetes követelménynek látszott: legalább ennyire igazán rászolgált a bűnös ember. Ez a tóparti megbocsátás viszont olyan egyszerű, olyan erőlködésmentes, mint egy kézlegyintés. Nem lenne jobb és megnyugtatóbb, ha Isten többet kívánna tőlünk; ha nem adná fel o- lyan könnyen büntető és bosszúálló jogait? Ennyi nagylelkűség, ekkora szeretet szinte nem is tesz jót nekünk. Bármennyire furcsa is ez a tóparti jelenet, nincs ellentétben az evangélium többi más mondanivalójával. Csak egy kis részlete ez annak az alapvető tanításnak, aminek meghirdetésére jött közénk az Ur: Isten szeretetének nem szabhatunk határokat. A jóakarat, a megtérés, a bánat legcsekélyebb jelére kész megbocsátani nekünk.

A másik következtetés pedig ez: ha Isten így viselkedik velünk szemben, nincs más választásunk, minthogy m i i s hasonlóképpen