A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-07-01 / 7. szám
298 a "Teremtés könyve' Elochím teremti meg hat nap alatt a világtájakat és ezek minden é- kességét. A többesszámban használt szó (Elochím) a sémi nyelvekben általános kifejezésként mindazt jelenti, ami az Isten létének a körébe tartozik. Ezért az egyetemes jellegéért alkalmas arra a Teremtés könyvének az első fejezetében is, hogy az Istent, mint mindennek, a természetnek, az embernek, szóval az egész világnak az alkotóját állítsa elénk. Egészen mást fejez ki a Jahwe. Ez nem általános fogalmat jelöl, hanem a zsidó nép nemzeti istenének a személyi neve. Amikor Mózes az égő csipkebokor előtt kérdi, hogy kire hivatkozzék majd népe vezetői előtt és a fáraó udvarában, a népié fölszabadításár a parancsot adó Isten így azonosítja magát: "Abrahám, Izsák és Jákob Istene vagyok; Jahwe - Aki Van, ez az énnevem". Tehát E- lochím a magát a teremtésben és a természetben kinyilatkoztató Isten, Jahwe a történelemben és a kegyelemben megmutatkozó Isten. Az egy igaz Istennem tekintette megalázónak, hogy először mint az általa kiválasztott nép nemzeti istene nyilatkoztassa ki magát. Az Isten nem tett mást, mint csak alkalmazkodott az antik Közel-Kelet vallási világának jellegzetes felfogásához. Az egész keleti panteon, valamennyi más nemzetnek a saját istene, fokozatosan vesztette el tekintélyét Izrael lelkében Jahwéval szemben, míg feltételezett létük is szertefoszlott. Jahwét a zsidóság már kezdetben úgy ismeri meg, mint aki Egyiptommal mint játékszerrel bánik és az isteneit keményen bünteti. Ezt a hatalmas Istent ismeri meg Izrael lassan úgy, hogy végül felismeri benne az egész mindenség egyedüli urát és teremtőjét. Valamennyi sémi népnek a nemzeti története, helyesebben őstörténete előtt, megtaláljuk azokat a mítoszokat, amelyek az emberiség őstörténetének a kiemelkedő e- seményeit idézik. Mózes öt könyvének a központjában is a zsidó nép nemzeti történetének a kezdete, a Jahwéval kötött szövetség áll. Ezt a zsidóság őstörténete, a pátriárkák története előzi meg, ez előtt viszont az emberiség őstörténetét találjuk. Ezek az első fejezetek az egész közel-keleti antik kultúrkör hatását mutatják. De míg más népiek nemzeti történetének az őskora a mitológiával keveredik, addig Izrael eredete határozottan elkülönül a mitológiától és teljesen a történelem világához tartozik. Az természetes, hogy a nemzeti múltat megörökítő hagyománnyal együtt a szomszédos népiek mitológiájának a hatását mutató őstörténeti hagyományok is nemzedékről-nemzedékre átszármaztak. De Mózes öt könyvének az egésze azt mutatja, hogy Izrael történetének a kezdetén a Jahwe-tisztelet egészen rendkívüli e- rővel jelentkezett. Annyira erős volt ez a kultusz, hogy győzni tudott Közel-Kelet egész kultúrkörének a vallási felfogása fölött. Gazdag fej-
