A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-07-01 / 7. szám

Krisztus tanítása

291

különböztetni az eucharisztiát a közönséges eledeltől. A pápa szándékát sokan nem értették meg, mások meg nem az általa elképzelt módon építették be a gyermek lelki fejlődésébe az elsőáldozást.

Ha a családi otthonokban hamisítatlan keresztény szellem él, ha a kisgyermekek zsenge koruktól kezdve szüleikkel együtt rendszeresen járulnak az Ur oltárához; ha felnövekedésük közben szüleik gondoskodnak arról, hogy az élet misztériumát keresztény szellemben ismerhessékmeg, egy-egy nemzedéket menthetünk meg a keresztény tisztaság eszményének, tarthatunk vissza az erkölcsi romlástól.

S

ohasem volt nagyobb körültekintésre szükség, mint éppen 2. Krisztus tanítása* napjainkban arra, hogy az p,,rQr>gélium hamisítatlan szelleméhez ragaszkodjunk. Változó világunk i- gényeihez alkalmazva tanítását, hanem vigyázunk, könnyen meghamisíthatjuk. Vannak korok, amelyek mestereket, példaképeket tanításukkal együtt szó nélkül elfogadnak. Más időkben viszont, a mellett hogy hűségesek kívánnak maradni eszméikhez, azoknak mélyebb értelme, korszerűbb megfogalmazása után kutatnak. Ilyen időket élünk manapság az evangéliummal is.

Példákkal illusztrálva talán könnyebben megértjük, mit is akarunk mondani. Krisztus a kenyeret és abort tette azeucharisztia a- nyagává. Nyugati világunkban e kettő a legelemibb és legelterjedtebb étel- és italforma. Mármost olyan helyeken, ahol e kettő nem ugyanolyan alapvető jellegű, ahol a kukorica, az árpa vagy a rizs az elterjedtebb, ünnepelhetjük-e ezekkel az eucharisztiát? Vannak a liturgiának lázas kísérletezői, akik központi döntésre nem is várva, használják ezeket az új "alapanyagokat". A probléma viszont nem olyan egyszerű az evangélium szemszögéből, mert Krisztus azt is mondotta magáról, hogy ő "az élet kenyere". Ezt a mondását is át kell-e változtatni? Az "élet rizse", vagy egyszerűen az élet eledele" lenne a helyes kifejezés? - Más szóval: hol van a határ a helyes alkalmazkodás és a fejvesztett újítás és kísérletezés között?

Vagy egy másik, ma sokat emlegetett kérdés: milyen is a papiszolgálat igazi természete a kereszténységben? Ideiglenes-e a jellege vagy állandó? Isten kegyelmének belső hívó szava-e a lelkekben, vagy a keresztény közösség kiválasztása és küldetése, megbízatása révén adódik? Részesülhet-e benne rendszeresen (nem kivételesen)

* Missziós imaszándék: "...hogy az evangélium hírd« tői hamisítatlanul adják tovább Krisztus tanainak és megváltó szeretetének ismeretét".