A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-07-01 / 7. szám
292 Krisztus tanítása a házas életet élő keresztény? Köthet-e házasságot az, aki benne (a papságban) részesedett? Mi a helyzet a diákonusok, diakonisszák, a női papság kérdésében? - Mind olyan kérdések, amelyek nemcsak a nyugati országok keresztény közvéleménye előtt merülnek fel, hanem hullámot keltenek a missziók világában is. De más hagyományos keresztény tanítás körül is kérdések merülnek fel manapság. Hogy csak a házasságot említsük: ma egyre jobban terjed az a nézet, hogy ennek alapja a házastársak egymás iránt érzett szeretete (tekintet nélkül a család és a törzs szélesebb körű szempontjaira) s ha ez a szeretet megszűnik, a házasságnak is vége. Nincs arra szükség, hogy válást emlegessünk, a házasság megszűntét kell tekintetbe vennünk; az többé nem létezik, ha megszűnt a házastársak közt a szeretet. - Ilyen és hasonló új szemlélet éreztetni kezdi hatását abban a kérdésben is: milyen értelemben gondolta is el Krisztus a házasság szentségét; milyen értelemben állította Ő, hogy ezt a kapcsolatot az Isten alapította? - Missziós területeken, ahol atöbbnejűség van szokásban, ezek a kérdések még összetettebbek s vannak hithírdetők, akik egy közbeeső megoldással kísérleteznének, mert ahagyományos keresztény házasság-eszmény elfogadtatása komoly nehézségekbe ütközik. De tágítsuk tovább a korunkban felvetődő kérdések hatósugarát. Mi az egyház? Ki a keresztény? A Szentlélek mindegyikünkben működik. Isten az egész világot üdvözíteni akarja. Kereszténynek tekinthető-e az, aki a kereszténységet soha nem ismerte, de jóaka- ratú és lelkiismerete szavát követi? - Ezeknek a kérdéseknek a távlatában merül föl azután Krisztus alakja is, aki szintén működik erejével az emberiségben, aki minden embert megváltott kereszthalálával. Vegyük most mindehhez hozzá kétezer év történeti egyházát tanításával, megosztottságával s mindjárt észrevesszük, mennyire nem könnyű meghatározni, mi is a "hűség" az evangéliumhoz? Hol van a határvonal a betű ("ami öl") és a szellem ("ami éltet") között? A maga erőire hagyott ember ezt nehezen döntheti el; a hit és a vallás ügyében Istené a döntés s az első jó tanács, amit a S Sana pság különösképpen ügyel• S^Y nünk kell arra, hogy a kereszténységet ne csak egy ideológiának tekintsük a többi közül. Az ember sokat hangoztatott autonómiája és szabadsága el ne feledtesse velünk, hogy Isten az, aki felszabadította az embert, O adta autonómiáját is, amikor reá bízta a fejlődó' földet. A meghamisítatlan evangélium hirdetőjének hangsúlyoznia kell, hogy a világnak csak "bérlője" az ember, nem tulajdonosa s hogy a "használatért" Istennek tartozik felelősséggel.
